Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Pénzügyi jog. — ság 3534/1937. K. számú Ítéletében a panasz ama részének, amely a magasabb összegű végkielégítés megállapítására irányul, nem adott helyet, az elmaradt illetmények megállapítására irányuló panaszt pedig kérelemként leendő elintézés céljából M. thjf. város polgármestere elé utalta. A bíróság e döntésének alapjául elfogadott tényállás az, hogy a panaszos az 1923. évi március hó 20-ától, az 1926. évi június hó végéig és az 1926. évi augusztus hó 1-től az 1929. évi március hó vegéig teljesített szolgálatot. Ehhez képest kimondotta, hogy a panaszosnál, — szolgálati ideje folytonosságának megszakítása miatt, — a korábbi szolgálati ideje figyelembe nem vehető. Az elmaradt magasabb illetmény megállapítására irányuló panaszt pedig érdemijén a bíróság nem bírálta el, mert ebben a vitás kérdésben még nem volt megtámadható véghatározat. Az ítélet ellen a panaszos ügyvédi képviselet nélkül már adott be újrafelvételi panaszt, amelyet a bíróság a 964/1938. K. sz. végzésében az 189(5. évi XXVI. tc. 141. §-a alapján visszautasított. A most már ügyvéd útján és még egy éven belül beadott újrafelvételi panaszában a panaszos az ítélet hatályon kívül helyezése mellett azt kérte, hogy részére magasabb végkielégítési összeg, továbbá 24 havi lakáspénz, családi pótlék „stb." fejében 4020 P tőke, ennek 1929. évi április hó 1. napjától járó 5°/o-os kamata, végül az egy évi próbaszolgálat után őt jogosan megillető mellékilletmény és az összes eljárási költség állapíttassák meg. II. Az újrafelvételnek az 1896. évi XXVI. tc. 139. §-ában foglalt rendelkezésből kitűnő jogi természete szerint ennek a rendkívüli jogorvoslatnak csupán a főügyben érdenü döntés tárgyává tett vitás kérdésben és csak az ítélet alapjául szolgáló tényállás módosítása esetén van helye. Ebből következik, hogy az újrafelvételi eljárást a főügy keretei korlátozzák és annak során olyan igény, amelyre nézve a főügyben hozott ítélet döntést nem tartalmaz, elvileg nem érvényesíthető. A? pedig, hogy az ítéletben elfoglalt jogi álláspont esetleg téves, s hogy más hasonló ügyekben állítólag ez a bíróság más jogi álláspontot foglalt el, az újrafelvétel alapjául szintén nem szolgálhat, mert az újrafelvétel az 1896. évi XXVI. tc. 139. §-a alapján, csak oly döntő új bizonyíték alapján engedhető meg, amelyet a fél a főeljárás folyamán önhibáján kívül nem használhatott, a bizonyíték pedig csak a tényállásra és nem az ítéletben foglalt jogi álláspont helytelenségének kimutatására vonatkozhatik. A panaszos a hadirokkantságát is a főeljárás során igazolhatta volna. — Az újrafelvétel megengedhetőségének feltételei tehát a jelen esetben hiányzanak. Ezért az újrafelvételi — törvényes alap hiányában — megengedni nem lehetett, s a főeljárásban hozott ítéletet végérvényesnek kellett kimondani. Megjegyzi azonban a bíróság, hogy az újrafelvétel megengedésének megtagadása nem akadálya annak, hogy a város polgármestere a panaszos illetménye ügyében — a bíróság által hozott 3534/1937. K. sz. számú ítéletben adott utasítás szerint — határozhasson. (Kb. 5009/1938. K. sz. — 109.").. E. H. szept. 7. — Kod. 1940. évi 2. i. 61.)