Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Törvényhatósági ügyek. 21. — tényleg megkezdte a bűnügyeket likvidáló, felülvizsgáló bizottságban a működését azáltal, hogy az iratokat véleményadás végett magához vette az ügyészségtől. Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága — az ítélet indokolása szerint — dr. K. M.-nak ezt a ténykedését, amellyel a közjog ama sarkalatos tételével szemben, hogy a kegyelmezési jog csakis a koronás királyt illeti, arra vállalkozott, hogy illetéktelen s ahhoz nem értő egyének törvényellenes és hazafiatlan munkájához segédkezet nyújtott — a hazafiassággal és ügyvédi tisztességgel összeegyezhetetlennek találta. De a panaszló továbbmenőleg, a megválasztott tiszti főügyésszel szemben, ugyancsak az 1883:1. tc. 1. §-a értelmében a hivatali alkalmaztatást kizáró azt a kifogást is teszi, hogy a panaszlott a tiszti főügyészi hivatalával és állása tekintélyével össze nem férő, fontos vagyonátruházásokat eszközölt, amennyiben összes ingatlan vagyonát leleségére irattá s ezzel önmagát az egyébként csekély anyagi biztosítékot jelentő vagyontól is megfosztotta. IV. Azv 1883:1. tc. 1. §-ának a panaszbeli ismertetett kifogások szempontjából figyelembejövő b) pontja akként rendelkezik, hogy állami vagy köztörvényhatósági tisztségre csak az nevezhető ki, választható meg s a kinevezés, választás csak arra nézve tekinthető véglegesnek és érvényesnek, aki: „gondnokság, csőd alatt nem áll, bűntett vagy vétség miatt vád alá helyezve vagy általában szabadságvesztés büntetés alatt nincs, nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elítélve nem volt, hivatalvesztés hatálya alatt nem áll, s erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem esik". Minthogy a panaszlottnak az ügyvédi kamarai fegyelmi bíróság részéről való elítéltetése nem a büntetőbíróság által s nem nyereségvágyból eredő bűntett vagy ilyen vétség miatt történt, — kétségtelen, hogy ez az elítéltetés nem fedi az 1883:1. tc. 1. §. idézett b) pontjában körülírt elítéltetés tényének, mint közhivatali tisztségből való kizáró oknak a fogalmát. Nyilvánvaló ezekből, hogy a panaszlottal szemben vitatott kizáró okoknak jogalapját csakis az 1883:1. tc. 1. §. b) pontjának végső rendelkezésével megállapított általános kelléknek, t. i. az erkölcsi tekintetben való kifogástalanságnak a bizonyított hiánya adná meg. Ennek a törvényes kelléknek a hiánya forog fenn — a bíróság megítélése szerint — annál is, aki az 1929: XXX. tc. 7. §-ának (7) bekezdése értelmében a törvényhatósági bizottségi taggá választhatóságból ki van zárva, amely törvényhely ugyanis ilyen szempontból az 1925: XXVI. tc. 10. §. (1) bekezdése 1., 3—6. pontjában és (2) bekezdésében megállapított rendelkezéseknek megfelelő alkalmazását rendeli. Azonban a panaszlottnál az 1925:XXVI. tc. 10. §. (1) bekezdésének csupán az 5. és 6. pontjai jöhetnének figyelembe; de az ügyvédi kamarai fegyelmi bíróság ítélete nem szólt az ügyvédség elvesztésére s különben is az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év már