Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Kerítés. Csalás. 475—477. — 173: az 1937: évi IV. tc. 99. és 100. §-aiban foglalt rendelkezésekre tekintettel a vádlott lehetett abban a subjectiv meggyőződésben, hogy neki a keresettől elállás esetén a tiszteletdíj aránylagos része és a kikötőit díj határai között méltányos kárpótlás jár, ami azonban — tekintetlel arra. hogy addig csupán a keresetlevél adatott be — az ö tudta szerint is a kikötött díjnak elenyészően csekély százaléka lehetett. Viszont tudnia kellett a vádlottnak azt is, hogy a vélt követelésének kifizetését ügyfelei megtagadván, a követelés jogosságának és összegének megállapítása végett bírói döntés szükséges és azt az általa igénybevett fondorlatos eljárással nem érvényesítheti, az ily módon birtokába jutott .JOOft pengőre pedig tiszteletdíj címén már azért sem lehetelt jogos igénye, mert ezt az összeget alperes a felperesek részére kártérítési igényüknek teljes kiegyenlítéséül — tőke. kamat és perköltség címén — fizette* vádlott pedig a költségeit a sértettektől már korábban megkapta. Nincs tehát elfogadható alapja a vádlott ama érvelésének sem, hogy ót tiszteletdíj cimén az említett 3.000 pengő megilleti. Vádlott tehát a 3.000 pengőt kétségtelenül rosszhiszeműen tartotta meg, s ezzel magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett. (1940. II. 29. B. II. 3894/1939.) 477. Bn. 50. §. — Csalást követ el az, aki azért szereltetett fel különböző nevek alatt telefonállomást, mivel díjhátraléka volt és így a saját nevén nem kaphatott volna távbeszélőállomást. K. Az elfogadott tényállásból kitetszően vádlott azért szereltelelt fel különböző nevek alatt telefonállomást, mivel díjhátraléka volt és így a saját nevén nem kaphatott volna távbeszélőállomást. Pedig arra a saját előadásából kitünőleg szükség volt. Nyilvánvaló ezekből, hogy anyagi előny elérése céljából ténykedett. A m. kir. távíró és távbeszélő igazgatóság a vádlottal szemben fennálló követelését behajtani nem tudta, ebből tetemes kára származott. Az sem kétséges, hogy a vádlott idegen nevek alatt történt távbeszélőállomás igénylésével a sértettet fondorlatosan tévedésbe ejtette. A távbeszélő használata pedig vádlottra nézve jogtalan vagyoni hasznot jelentett. Észlelte a Kúria, hogy az ítélőtábla a tettet bűntetté minősítette, mégis az egy évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának hasonló tartamú felfüggesztésére vonatkozó előbírói intézkedést nem érintette, holott ily esetben a mellékbüntetés tartamát legalább három évben kellett volna megszabni. De mert ebben az irányban perorvoslat érvényesítve nem volt és a II. Bn. 30. §-a értelmében nem is volt használható, az egyébként a Bp. 385. §. 2. pontja alá vonható eme anyagi jogsérelmet hivatalból figyelembevenni nem lehetett. (1939. IX. 5. B. III. 535/1939.) 2. A sajtóról szóló 1914: XIV. tc. (St.) 478. St. 53. §. — A valóság bizonyítására irányuló indítvány előterjesztésére a St. 53. §-ában megszabott nyolc napos. határidő az erre jogosított felet megszorítás nélkül megilleti.