Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

168 — Büntetőjog — mert az eltulajdonított összegeket vádlott, ha ügyrendellenesen is, de hivatali állásával és hivatali tennivalóival kapcsolatosan vette át. (1939. XI. 13.) 472. Btk. 447. §. — A leventékkel szemben fegyelmi büntetésként alkalmazott visszatartás végrehajtása alatt álló leventét a Btk. 447. §-a szempontjából fogolynak kell tekinteni. K. A Kúria nem osztja az ítélőtáblának a fogoly és fogság fogalmának megjelölésére vonatkozó okfejtését, mert a Btk. 447. §-a a fogoly fogalmat nem köti ahhoz, hogy a foglyoknak csak a bűnvádi eljárás során eljáró hatóságok által elrendelt letartóztatás vagy jogerős büntető ítélet végrehajtása alatt állók volnának tekintendők. Már pedig a 69.000/1927. V. K. M. rendelet 3. §. 4. pontja értelmében a leventékkel szemben eszközölt visszatartás fegyelmi büntetés, amely személyes szabadságoknak bizonyos ideig tartó megfosztásában nyilvánul meg. minthogy pedig ezt a fegyelmi büntetést vádlottakkal és társaikkal szemhen a hivatkozott rendelet szerint arra hivatott hatóság rendelte el, visszatartott leventék foglyoknak tekintendők. Nem helytálló az ítélőtáblának az az okfejtése sem, hogy a vádlottaknak szándéka a társaik megszökésére való segélynyújtásra azért nem irányult, mert a visszatartás a 69.000/1927. V. K. M. rendelet 8. §-ában foglalt rendelkezések ellenére egészségre ártalmas helyen foganatosíttatott, s így a vádlottak cselekménye jogosult volt. Ugyanis a hatóság által törvényes hatáskörben kiadott rendelkezés ellen való erőszakos fellépést jogossá nem leszi, -hogy a rendelkezés foganatosítása körül* szabálytalanság történt. A semmisségi panaszt a Kúria mégis alaptalannak találta és ezért a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította. Az ítélőtáhla által valónak elfogadott és ehelyütt irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlottak leventetársaikkal együtt voltak fegyelmi büntetésként 6 órára visszatartva és ennek foganatosítására zárt helyiségben az illetékes hatóság által elzárva, ahonnan mindnyájan akként szabadították ki magukat, hogy az elzárt leventék a bezárt ajtónak nekidőlve azt kinyitották és az udvarra kijöttek, innen 7 levente eltávozott, a többiek, köztük a vádlottak is, a leventeoktató intézkedéséig az udvaron maradtak. A tényállásból kitetszőleg kétségtelen, hogy vádlottak kizárólag a zárt helyiségből való saját szabadulásuk végett ténykedtek és akkor, midőn :>z ajtó kifeszítését többi társukkal eszközölték, nem volt szándékukban a visszatartás alól magukat szökés által elvonni, sem társaiknak megszökését elősegíteni, mit bizonyít az is, hogy az udvarról nem távoztak el, arranézve pedig, hogy tudták volna azt, miszerint 7 társuk az udvarról el fog távozni, még következtetni sem lehet. Ezért a Kúria azt, hogy a vádlottak fogolytársaik segélynyújtására irányuló szándékkal ténykedtek volna, nem ismerte fel, enélkül pedig a Btk. 447. §-ában írt fogolyszöktetés büntette nem állapítható meg. Minthogy pedig vádlottak cselekménye más bűncselekmény tényéteméit