Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Az okirathamisítás. \61—464. — 161 463. Btk. 400. §. — Aki eladott ingatlanára, ha a vevők részére való átírás meg" sem is történt, másnak zálogjogi bekebelezést engedélyez és e tette által a vevőknek vagyoni kárt okoz, szándékosan közreműköcDik arra, hogy a vevők jogviszonyaira vonatkozólag valótlan tények vezettessenek be a közokiratot alkotó telekkönyvbe, tehát nyilvánkönyvbe. K. A vádlottnak azt az előadását, hogy az adásvétel attól a feltételtől volt függővé téve, hogy a vevők tartoznak út számára területet átengedni, a Kúria figyelembe nem vehette, mert e tekintetben az alsófokú bíróságok ehelyütt kötelezően azt a tényt fogadták el valónak, mikép, ha volt is sző a szerződő felek között területátengedésről, ez azonban nem volt kötelezően kikötve és nem is volt a szerződésnek felbontásra okul szolgálható feltétele. Igaz ugyan, hogy az ingatlan tulajdonjogára vonatkozólag a vádlott csak akkor tartozott bekebelezési engedélyt adni, ha a vételár teljes kifizetése megtörtént. De az utolsó, voltaképen csekély részlet elmaradása egyenesen a vádlott hibájára vezethető vissza. A bűncselekmény elkövetése szempontjából tehát közömbös az, hogy az ingatlan nem került a vevők nevére és az adásvételi szerződést joghatályosan megkötöttnek kellett tekinteni. Aki pedig eladott ingatlanára, ha a vevők részére való átírás meg sem is történt, — másnak zálogjogi bekebelezést engedélyez és e tette által, a vevőknek vagyoni kárt okoz, szándékosan közreműködik arra, hogy a vevők jogviszonyaira vonatkozólag valótlan tények vezettessenek be a közokiratot alkotó telekkönybe, tehát nyilvánkönyvbe. Vádlott cselekménye útján fedezet nélkül kölcsönhöz akart jutni és jogtalan vagyoni haszon szerzése végett oly ingatlanra adott bekebelezési engedélyt, melyet már joghatályosan eladott. (1939. IX. 5. B. III. 498/1939.) 464. Btk. 400. §., Btk. 384. §. — A Pénzintézeti Központ nem hatóság, iratai nem közokiratok. K. Arra nézve, hogy mik a közokiratok, a Btk. nem, csak a Pp. ad meg határozást, annyiban, amennyiben a törvény 315. §. első bekezdése kimondja, hogy közokiratot csak közhatóság, vagy közhitelességgel felruházott személy állíthat ki. A Pénzintézeti Központ alakulásáról szóló 1918: IV. tc. ugyanis ezt az intézményt semmiféle közhatósági jogkörrel nem ruházta fel. Hogy a törvényhozó nem is kívánta a P. K.-t közhatóságnak tekinteni, az nyilvánvaló az 1916: IV. tc. 4. §-ának a rendelkezéséből, amely szerint a P. K. könyvei és ezeknek alapszabályszerű cégjegyzéssel ellátott kivonatai közokiratok, bizonyító erejével bírnak. Erre a rendelkezésre nem lett volna szükség, ha a P. K. közhatóság volna, mert akkor maga ez a minőség adná meg az említett okiratnak, sjt a P. K. sok más iratának is a közokirati jellegét. Hasonló következtetést kell levonni a 3794/1920. P. M. számú rendelet 1. §-ának abból az intézkedéséből is, amely szerint a P. K. megkereséseit hivatalosnak kell tekinteni. Erre a rendelkezésre nem lett volna szükség, ha a P. K. közhatóság volna. Döntvénytár 1940.