Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Bűnhalmazat, A bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés 13íkvégrehajtását kizáró okok. í.?2—Í33. A tényekből nyilvánvaló, hogy a Btk. 101. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezéséhez képest az összbüntetés az adolt esetben a hosszabb tartamú büntetési nemben, tehát az ezúttal súlyosabbnak tekintendő börtönbüntetésben szabandó ki. A törvényszék megsértette tehát a Btk. 101. §-ának első bekezdésében foglalt törvényes rendelkezést akkor, amikor a különböző nemű és tartamú büntetések összbüntetésbe foglalásánál annak nemét börtön helyett fegyházban állapította meg. (1939. V. 16.; B. T. 2170/1939.) A bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok. 433. Btk. 105. §. 2. p.; 1921:111. tc. 8. az 1938. évi december hó 29. napján kelt legfelsőbb kegyelmi elhatározás. — Nem esik az említett kegyelmi elhatározás alá s ennek következtében nem részesül kegyelemben az, akinek egyébként a kegyelmi elhatározás I. pontjában felsorolt cselekmények közé eső cselekménye nem hozható összefüggésbe a Magyarország és a Cseh-Szlovák köztársaság között fennállott politikai feszültséggel. — Nem esik tehát kegyelem alá annak cselekménye, aki a magyar államnak és a magyar nemzetnek az elszakított országterületek visszaszerzése körül kifejtett hazafias küzdelmeit trágár módon gúny tárgyává tette s erre vonatkoztatva egy hasonló élcet is előadott. K. A vita kétségbevonhatatlanul a Magyarország és a Cseh-Szlovák köztársaság között felmerült területi kérdések rendezésével és az ebből támadt politikai feszültséggel fügött össze, úgyhogy a vádlottnak a vita során tett sértő kijelentései az 1938. dec. 29-én kelt legfelsőbb elhatározás IV. pontja értelmében kegyelem alá esnek. Vele szemben tehát az idézett trágár kijelentések, illetőleg trágár cselekmény miatt a bűnvádi eljárás nem folytatható. A vádlott bűnösségének megállapítása mégis törvényszerű. A vádlott a kérdéses alkalommal a magyar államnak és a magyar nemzetnek az elszakított országteriiletek visszaszerzése körül kifejtett hazafias küzdelmeit trágár módón gúny tárgyává tette s erre vonatkoztatva egy hasonló élcet is előadott. Ez az éle pedig tárgyánál és tartalmánál fogva sem az említett területi rendezés kérdésével, sem pedig az ebből támadt politikai feszültséggel nem hozható olyan értelmi és érzelmi kapcsolatba, amelyet a legfelsőbb elhatározás a kegyelemben részesítés előfeltételéül megkíván. Megfelel tehát a törvény rendelkezésének az elsőfokú bíróságnak az az intézkedése, amely szerint a vádlottnak, az éle elmondásával végrehajtott tette az Atv. 8. §-a szeiint bűncselekmény, amelyre a legfelsőbb elhatározással megadott kegyelem nem vonatkozik. A vádlott ugyanis a trágár élvelődéssel a magyar államot, a magyar nemzetet tette nevetségessé, gúny tárgyává, amiáltal azoknak tekintélyét kisebbítette, csorbította.