Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 33. 1939-1940 (Budapest, 1941)

— Rendes bírósúg és közigazgatási hatóság hatásköre polgári 117 ügyekben. — Ipari és kereskedelmi alkalmazottak illetmémiiigijei. W5—Í08. — 4600/1933. M. E. számú rendelet pedig ilyen megszorító rendelkezést nem tartalmaz. Az idézett rendelet ugyanis az ott eljárásra jogosítottaknak csak a javadalmazás számszerű megállapítására és emellett annak megállapítására vonatkozóan ad hatáskört, hogy a társaság és az alkalmazott megállapodá sáhan (szerződés, alapszabály, stb.) kikötött szolgálati járandóság helyett a jövőre nézve mekkora összeget kell alapul venni. Következőleg a behajlási per keretében nincs elvonva a rendes bíróság hatásköréből az olyan igénynek érvényesíthetése, amely igény a 4600/1033. M. E. számú rendelet alapján történt összegszerű megállapítás folytán anyagjogilag esetleg nem illeti az alkalmazottat. Ennek a jogi álláspontnak a helyességei következik a polgári peres eljárásnak hatáskör hiánya miatti megszüntetésénél felhívandó jogszabályból, nevezetesen az 1911. évi I. tc. (Pp.) 180. §-ának 1. pontjából. E törvényhely szerint ugyanis a pert akkor lehet megszüntetni, ha a kereset érvényesítése egyáltalán nem tartozik polgári perútnt, vagy hogy külön eljárásnak van fenntartva. Ahhoz pedig, hogy ez kimondható legyen — magánjogi követe lésről lévén szó — a magánjogi követelések hatásköri hovatartozására vonatkozó általános hatásköri szabály folytán szükséges ilyen irányú kifejezett törvényes rendelkezés. Ezt a jogi álláspontot támogatják a rendes bíróság hatásköréből elvont más magánjogi követelés tekintetében tett hatásköri inézkedések, melyek ha a behajtási eljárást is elvonják a rendes bíróság hatásköréből, e tárgyban kifejezetten intézkednek, mint pl. a 7100/1925. M. E. számú rendelet 5(5. pontja. A kifejtettek értelmében tehát a 4600/1933. M. E. számú rendelet szerint eljárásra jogosítottaknak jogköre csak az összegszerű megállapításra terjed ki. Ezt a megállapítást pedig a bíróságnak a rendeletben (17. §. stb.) foglalt anyagi jogszabályok értelmében irányadóul kell vennie. Amennyiben pedig a bíróság érdemi döntésében ezt nem vette irányadónak, úgy ezzel anyagi jogszabályt tévesen alkalmazott ugyan, de hatásköri összeütközést nem idézett elő, mert magának az igénynek az érvényesítése a rendelet 21. §-ában foglalt rendelkezés alapján a bíróság hatásköre alól kivonva nincs. (1940. febr. 20. — 1939. Hb 135.) 407. 4600/1933. M. E. sz. r. 6. §. 3. p. — Nem merült fel hatásköri összeütközés a rendes bíróság" és a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága között, ha az ügyben a kir. járásbíróság' érdemi határozatot hozott, a Felügyelő Hatóság ellenben nem hozott a 6. §. 3. pontja alapján elbocsátó határozatot, hanem csak akként határozott, hogy a felügyelete alá tartozó szövetkezet mondjon fel az alkalmazottnak. (1939. dec. 18. — 1939. Hb. 36.) 408. 4600/1933. M. E. sz. r. 21. §. — Nem merült fel hatásköri összeütközés a kir. Kúria és a fenti rendelet alapján eljáró -döntőbizottság között, ha a döntőbizottság kizárólag a vállalati