Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
76 Pénzügyi jog. bekezdésének 1. pontjában foglalt jogszabály, amely az egy jövedelemés vagyonadóalanyt alkotó közös háztartás tagjaira egyetemleges fizetési kötelezettséget állapít meg a családfő számláján előírt összes adókra nézve. Az egyetemleges fizetési kötelezettség kimondásának jogalapja nyilvánvalóan az a körülmény, hogy a közös háztartásban élő család tagjai mindannyian részesülnek a családfő kezéhez befolyt jövedelemből. A jövedelemnek pedig — a család szükségleteinek kielégítésén kívül — az is rendeltetése, hogy a jövedelemből a család tagjainak közadó-tartozása kiegyenlítést nyerjen. Az együtt adózó családot a jövedelem- és vagyonadó szempontjából a család feje képviseli. Az ő neve alatt kell kivetni az adót. (J. V. H. •ö. 3. §. (1)—(3) bekezdéshez fűzött utasítás (2) bekezdése). Fizetési meghagyás kézbesítése útján a család fejével kell közölni a kivetett jövedelem- és vagyonadót (52. §. (1) bekezdése). Az 57. §. (1) bekezdése szerint az adózó halála egyidejűleg megszünteti az adózó adókötelezettségét. Ámde ez nem egyértelmű az adófizetési kötelezettség megszűnésével, hanem csupán az adóalanyiság megszűnését jelenti. Mert az elhalálozás után való adóztatás alkalmazásából kifolyólag nem szűnik meg az adófizetési kötelezettség arra a jövedelemre nézve, amelyet az adózó elhalálozása napjáig szerzett, továbbá arra a vagyonra nézve, amellyel az elhalálozást megelőző naptári év végém rendelkezett. Ennek megfelelően akként rendelkezik az 57. §. (2) bekezdése, hogy az előző évi jövedelem ós vagyon után az adózó terhére azonnal ki kell vetni a jövedelem- ós vagyonadót, azonfelül ki kell vetni a jövedelemadót az adózónak az elhalálozás évében szerzett jövedelme után, s ezt az utólag kivetett adót az elhalt adózó számláján kell előírni. Ez az utólagos adóztatás kivételt jelent az alól az általános szabály alól, hogy elhalt személy terhére joghatályosan adót kivetni nem lehet. Az egyadóalanyt alkotó család tagjainak a K. K. H. Ö. 90. §-ának (2) bekezdés 1. pontján alapuló egyetemleges fizetési kötelezettsége nyilvánvalóan kiterjed a családfőre elhalálozás után kivetett jövedelem-és vagyonadóra is, mert ezekre nézve megvan az alaki feltétel, t. i. hogy az adó a családfő számláján van előírva és azonfelül megvan az anyagi feltétel is, hogy az adót a. családfő rendelkezése alatt állott jövedelem és vagyon után vetették ki. A J. V. H. Ö. 57. §-ának (3) bekezdése kimondja ugyan, hogy az elhalálozás után kivetett jövedelem- és vagyonadó a hagyatékot terheli, ámde ez a jogsaabály nem a családtagok egyetemleges fizetési kötelezettségének megszüntetését célozza, hanem kizárólag az adó behajthatóságát kívánja biztosítani olyan módon, hogy az elhalt adózó vagyonából keletkezett hagyaték felett törvényes zálogjogot biztosít az utólag kivetett személyi adókra nézve; ezenfelül az adó megfizetését biztosítani kívánja még azzal is, hogy a hagyatéknak az adó megfizetése előtt való átadását eltiltja. Ezt a kivételes jogszabályt tehát nem úgy kell értelmezni, hogy az adó csak a hagyatékot terheli, hanem helyesen úgy kell értelmezni,