Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Kereskedelmi ügyletek teljestíése. — 877. 599 Ehhez a tényálláshoz a fellebbezési bíróság' helyesen fűzte azt a magyarázatot, hogy mivel abban az időben a közhit a dollárt értékállandóság tekintetében változhatatlannak tartotta, ellenben a pengő értékromlásától tartott, a felperesek jogelőde az alperesnél befizetett pengőösszegnek dollárértékben való megjelölésével az értékállandóság megóvását célozta, egyszersmind ebbeli szándékát kifejezésre is juttatta, viszont az alperes, — aki az akkori közfelfogással szintén kétségtelenül tisztában volt, — a felperesek jogelődének szándékát felismerte, és a dollárfolyószámlát ennek felismerésében nyitotta. Ezek alapján pedig megfelel az állandó bírói gyakorlatban követeti jogszabálynak a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek már említett eljárásuk által azt az egyező ügyleti akaratukat juttatták kifejezésre, hogy a követelésnek dollárban való meghatározása egyedül értekének megjelölésére és az érték változatlanságának biztosítására szolgál. Ezzel szemben nem helytálló az alperesnek az az álláspontja, hogy a felek megállapodása arra irányult, hogy a folyószámlán elhelyezett öszszeg valóságos dollár bankjegyekben fizettessék vissza. Az alperes ugyanis a per kezdeti szakában maga is kifejezetten azt állította, hogy a „felperesek követelése nem effektív, hanem egyszerű U. S. A. dollárra szók' és csak a per későbbi szakában helyezkedett ezzel ellenkező álláspontra, tehát maga sem mutatott ebben a kérdésben határozottságot. Emellett az A/6, jelű számla tartalma szerint a folyószámla követelésből számos esetben pengő, illetve lira összegben történtek kifizetések. Arra irányuló határozott megállapodás létrejötte tehát, hogy a folyószámlán mutatkozó követelés valóságos dollárban fizetendő vissza. — meg nem állapítható. Ezek alapján pedig a fellebbezési bíróság az anyagi jog szabályainak megsértése nélkül döntött akként, hogy mivel a dollár, annak rendkívüli mértékű értékcsökkenése folytán az értékállóság biztosítására és kifejezésére alkalmatlanná vált. viszont a pengő értéke az árszínvonalat tekintve, általában változatlan maradt, a felperesek követelését a pengőnek és dollárnak a befizetés idején fennállott értékviszonya szerint való pengőösszegben kell fennállónak tekinteni, viszont az a kérdés, hogy a valóságos dollárbankjegyeket mily pengőösszegben lehet értékesíteni, ebben az esetben figyelembe nem jöhet. Nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem. hogy a felperesek követelését, kettőjük között fele-fele arányban megosztva ítélte meg akként, hogy az alperes a követelés egyik felét M. Andreának megfizetni, másik felét pedig a Magyar Nemzeti Bank engedélyének megfelelően M. Clarisse részére zárolt számlára befizetni köteles. A felperesek ugyanis a folyószámlán nevükön együttesen elhelyezett összeg felöl az anyagi jog szabályai keretében rendelkezni jogosultak, tehát jogszerű a tárgyaláson tett. egymás között való viszonyukban rendel-