Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
594 Kereskedelmi jog. elhelyezése idején (1931. február 18.) jegyzett árfolyama szerint fizetendő-e, vagy pedig, hogy az alperesek erre a fizetési kötelezettségére nézve a Kt. 326. §-a második bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó. A fellebbezési bíróság ebben a kérdésben helyesen utal azokra a szempontokra, amelyek a m. kir. Kúriának egészen azonos tényállású perekben hozott ítéleteiben (P. VII. 367/1937., P. VII. 777/1937.) kifejezésre jutnak. A m. kir. Kúria semmi okot sem lát arra, hogy a most jelzett ítéleteiben elfoglalt álláspontjától ezúttal eltérjen s így szükségtelennek tartja, hogy a döntéseiben irányadó megfontolásokra ebből az alkalomból újból részletesen rámutasson. II. Helyes indokokon nyugszik a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes részéről az esedékes kamatoknak a napi pénzárfolyamon jogfenntartás nélkül való felvétele még nem mutat arra, hogy a felperes megelégedett a tőkének is ugyanilyen árfolyam szerint való kiegyenlítésével. A fellebbezési bíróság ide vonatkozó okfejtése csak arra a kiigazításra szorul, hogy a felperes nem tette vitássá, hogy ö a betét elhelyezésekor jegyzett árfolyamnál alacsonyabb árfolyam alapul vételével számított kamatokat jogfenntartás nélkül fölvette. Az alperes pedig azt az előadását, hogy a felperes tudomásul vette azt a közlését is, amely szerint a betét ellenértékét is a napi pénzárfolyamon fizeti ki, a felperes tagadásával szemben bizonyítani tartozott. Az alperes erre vállalkozott ugyan, bizonyítási indítványát azonban egészen általánosságban terjesztette elő, anélkül, hogy bizonyító eszközeit közelebbről megjelölte volna. III. A kérdés eldöntésében nincs jelentősége annak, hogy mi történt volna, ha a felperes a dollárbankjegyeket birtokában tartotta volna. A felperes a dollárbankjegyeket éppen azért helyezte el az alperesnél, mert nem akarta azokat birtokában tartani. Az adott esetben pedig nem is vélelem, de bizonyosság az, hogy az alperes ezeket a bankjegyeket természetben nem őrizte meg, hanem azokat üzletének természete szerint annak forgalmában értékesítette. Az alperes ugyanis a per során ismételten előadta, hogy a felperes betétjét az általa kezelt többi betéttel együtt gyümölcsöztetés céljából kihelyezte, tehát nyilván teljes értékében felhasználta, miért is a dollárok teljes értéke ennek megfelelő összegben került a vagyonába. IV. Mindez már magában is kellő alapul szolgál arra, hogy az alperes a, dollárban elhelyezett takarékbetétnek az elhelyezés idején jegyzett árfolyam alapul vételével való visszafizetésére köteleztessék. Az alperesnek az a védekezése, hogy ez a kötelezettség őt azért sem terheli, mert a felperes nem tett eleget kárenyhítő kötelességének, holott ez módjában állott volna, alaptalan és pedig nemcsak a fellebbezési bíróság részéről felhozott helyes indokokból, de azért is, mert magának az alperesnek előadása szerint a dollár árfolyama az ú. n. bankzárlat megszüntetése után még hosszabb ideig nem csökkent s így a felperest ekkor még semmi sem ösztönözte arra. hogy betétjét felvegye. Később pedig akkor, amikor a
