Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Hagyaték birtokosának felelőssége. — S19. 563 A gyermekek utóbb születésé Folytán a közös végrendeletnek az örökhagyó vagyonára vonatkozó rendelkezéseit a 285. számú elvi határozat szerint fennálló vélelem alapján hatályukat vesztetteknek kell megállapítani, mert az utóbb bekövetkezett tények, különösen az örökhagyó újabb végrendelete, amelyben a közös végrendeletnek az ő vagyonát illető összes rendelkezéseit kifejezetten is hatályon kívül helyezte, ezt a vélelmet nemcsak le nem rontják, hanem mindenben megerősítik. Felmerül már most az a kérdés, hogy ha a közös végrendeletnek az örökhagyó vagyonáról rendelkező része hatályát vesztette annak következtében, hogy utóbb gyermeke született, úgy nem vesztette-e hatályát az a része is, amely az örökhagyónak az elhalt felesége hagyatékára a holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosította? Ennek a kérdésnek az eldöntése attól függ, hogy lehet-e a közös végrendeletet egyben viszonos végrendeletnek is tekinteni, vagy sem. A peres feleknek ebben a vitájában a kir. Kúria is a magáévá tette a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az örökhagyó és -az első felesége közös végrendeletét viszonos végrendeletnek kell tekinteni. A közös végrendeletben foglalt abból a rendelkezésből ugyanis, hogy a házastársak minden vagyonuk kizárólagos örökösévé az egyetlen unokájukat: a felperest nevezték meg és az egész vagyon életfogytiglani haszonélvezetét egymás javára kölcsönösen biztosították, a felperes magtalan elhalálozása esetére pedig az összes vagyonuk utóörökösévé a feleség testvéreit jelölték ki, nyilvánvaló, hogy mindegyik házastárs a másik rendelkezésére való tekintettel és a másik rendelkezésével összefüggően egyazon akaratelhatározásból kiindulva tette meg a maga rendelkezését, az egyik rendelkezés hatálytalanná válása tehát szükségképen a másik rendelkezés hatálytalanságát is maga után vonja. Az élet rendes felfogása mellett ugyanis nem lehet kétséges, hogy l/t. Borbála a közös végrendeletben csak azért hagyta az egész vagyona haszonélvezetét a férjére, hogy a férje halála után ennek az egész vagyonát egyetlen unokájuk, ennek a magtalan elhalálozása esetére pedig az ö testvérei örököljék, és nem lehet feltenni, hogy a vagyona haszonélvezetét akkor is átengedte volna a túlélő férjének, ha gondolt volna arra. hogy ennek utóbb még törvényes gyermekei lesznek és az ő vagyonának a jövedelme a vele vérségi kapcsolatban nem álló ezeknek a gyermekeknek jut, Emellett fel kell tenni azt is, hogy az örökhagyó is csak azért nevezte meg utóörököseiül a felesége testvéreit, mert viszont a felesége neki hagyta az egész vagyona holtigtartó haszonélvezetét. Ezzel szemben a kiskorú alpereseknek az az ellenvetése, hogy a végrendelkező házastársak csak azért biztosították egymás javára a holtigtartó haszonélvezeti jogot, mert a felperes atyjával rossz viszonyban éltek és különösen M. Borbála nem akarta, hogy a veje akárcsak egy barázda földjében is szántson, nem alapos, mert ebben az esetben az akkor még kiskorú unokájuknak hagyottt vagyon kezeléséből az atyját a Gy. T. 29. §-ának c) pontja értelmében egyszerűen kizárhatták volna. 36*
