Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

542 öröklési jog. rendű alperesek részére rendelt hagyományokat, az 1876. évi XVI. t.-c. 10. §-ának c) pontjában meghatározott módon meg nem erősítette. (...Mint a fejben V. a....). Emellett helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy (..mint a fejben VI. a ). Ezeknek következtében az V. rendű alperest, mint tanút, számításon kívül kell hagyni és az örökhagyónak a II—IV. rendű alperesek részére rendelt hagyományokat megerősítő nyilatkozatát csak abban az esetben lehet a szükséges számú tanú ©lőtt tettnek tekinteni, ha az V. rendű alperesen kívül is elegendő tanú — tehát az 1876. évi XVI. t.-c. 1. §-ának b) pontja szerint 4 tanú előtt történt. (... Mint a fejben VII. a....), mert erre utal maga a törvény annak a kimondásával, hogy az ilyen nyilatkozatot a végrendeletnél jelenvolt tanuk előtt kell tenni és mert egyébként is indokolttá teszik ezt az állásfoglalást mindazok az okok, amelyek általában a m. kir. Kúria említett gyakorlatának a kialakulására vezettek. (... Mint a fejben VIII. a ) Az irányadó tényállás szerint dr. J. József tanú akkor, amikor az örökhagyó a végrendeletét aláirta, megütközését fejezte ki azon, hogy a végrendeletet nem olvasták fel. amire az V. rendű alperes felvilágosította •őt arról, hogy a tanúk az aláírásukkal csak a végrendelet záradékában foglaltakat bizonyítják, a záradék elolvasása végett odaadta az okiratot & nevezett tanúnak, ez pedig a végrendelet zárdékát fennhangon elolvasta es eközben tette meg az örökhagyó az V. rendű alperes kérdésére azt a nyilatkozatát, amellyel a II—IV. rendű alperesek részére rendelt hagyományokat megerősítette. Dr. J. József a tanúvallomása szerint erről a nyilatkozatról nem szerzett tudomást. Az a körülmény, hogy dr. J. József a végrendelet záradékát fennhangon olvasta, még azt is kétségessé tehette, hogy az ő hangja nem nyomja-e el az ugyanakkor nyilatkozatot tevő örökhagyónak a hangját •és hogy ennek következtében dr. J. József egyáltalában képes lehetett-e az örökhagyó nyilatkozatának a meghallására és megértésére. Ehhez annál inkább is kétség férhet, mert az irányadó tényállás szerint dr. J. József, mielőtt a záradék felolvasásához hozzákezdett, a többi tanút is felhívta, hogy figyeljenek arra, amit ő fel fog olvasni, ez pedig valószínűvé teszi, hogy a záradékot nem csupán félhangon olvasta fel — amint ezt a II—IV. r. alperesek a felülvizsgálati kérelmükben minden alap nélkül állítják — hanem elég hangosan ahhoz, hogy valamennyi tanú meghallhassa és megérthesse. Emellett a fennhangon való olvasás — kivált, amikor a tanú olyan szöveget olvasott fel, amelynek a kellő megismerésére és megértésére az előzményekből következtethetően nagy súlyt helyezett — dr. J. József tanúnak a figyelmét kétségtelenül teljesen lekötötte, úgy, hogy az örökhagyónak ugyanabban az időben tett nyilatkozatáról dr. J. József emiatt sem vehetett tudomást, még ha az egyébként a fennhangon olvasás ellenére jól hallható volt is. Dr. J. Józsefnek ezt a magatartását az örökhagyónak is észlelnie kellett és így ő nem lehetett abban a tudatban,