Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
Törvényes orolel&s </</> öröklés. — 821. 537 igénybe venni és, ha a betegnek erre vonatkozó elhatározására az őt addig kezelő orvosnak az ajánlása adott esetben befolyással lehet is, az ilyen ajánlás, még ha az a két orvos előzetes megegyezésének a folyománya is és ha emellett eredménnyel jár is, az átruházási ügylet létrejöttének megállapítására alapul nem szolgálhat. K. (.. . Mint fejben II. a... .)• De helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy ha a felperes elhalt atyjának az a ténykedése, hogy ö a betegeinek maga helyett a testvérét, dr. I. Frigyes örökhagyót ajánlotta orvosként és ezzel az örökhagyót jól jövedelmező pacientura szerzéséhez segítette hozzá, a vagyoni juttatás tekintete alá esnék is, akkor sem lehetne a felperes atyja által az örökhagyónak ekként juttatott vagyont a felperesre nézve ági vagyonnak tekinteni. Ugyanis (...mint a fejben I. a....). A felperes atyja az örökhagyónak nem volt felmenője, azt pedi^'. hogy a felperes atyja által az örökhagyónak a pacientura átengedésével a felperes álláspontja szerint adott vagyoni juttatás olyan ATagyonból eredt, amely a felperes atyjának és az örökhagyónak szüleit vagy más közös felmenőjét illette meg és arról szállott a felperes atyjára, a felperes maga sem állította, de ennek a megállapítására a per adatai egyébként sem szolgáltatnak alapot, Ekként nyilvánvaló, hogyha az ú. n. pacienturának a felperes atyjáról az örökhagyóra átruházását meg is lehetne állapítani, ez a körülmény a felperes ági öröklési igényének a megalapozására nem szolgálhatna. Ezek szerint a felperes keresetében megjelölt hagyatéki vagyonból egyedül az örökhagyó szüleiről T. Mór által festett két arcképet lehet ági vagyonnak tekinteni abban .az esetben, ha a felperesnek ebben a részben nem egészen határozott előadása és a fellebbezési bíróságnak a felperes előadásával lényegében egyező ténymegállapítása akként értelmeztetik, hogy az említett két árckép eredetileg az örökhagyó szüleinek — a felperes nagyszüleinek — a tulajdona volt. akiket a képek ábrázolnak, tőlük örökölte azokat a felperes atyja, akiről azután a tulajdonjog az örökhagyóra szállott át. Ebben az esetben is csak részben tarthat igényt a felperes, mint ági örökös, az említett arcképekre, mert az azokra vonatkozó örökösödési jogban osztoznia kell a testvérével. I. Emiliával, valamint az atyjának és az örökhagyónak a testvérével, dr. F. Jánosné sz. F. Irmával, aki az örökhagyót túlélte. Ámde helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogyha a, felperest az említett arcképeken meg is illeti — az előadottak szerint dr. F. Jánosnéval és I. Emiliával közösen — az örökösödési jog és az ebből folyó tulajdonjog, akkor sem követelheti az arcképek kiadását az alperestől, minthogy azokat nem az alperes, hanem dr. F. Jánosné tartja a saját tulajdonaként birtokában. Ezzel az állásponttal szemben alaptalanul hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra. hogyha az ingóságok
