Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

534 Öröklési jog. területen telepedtek meg, nincs jelentősége annak, hogy az örökhagyónak a házasságkötéskor Jászkún területen vagy azon kívül volt-e községi illetősége, — III. A Jászkún örökhagyó oldalrokonait az özveggyel szemben a Jászkún V. Statútum értelmében az örökhagyó szerzeményi vagyonára, ebben tehát az örökhagyót a közszerzeményi igénye alapján megillető vagyonra is törvényes öröklési jog illeti meg, következésképen jogosultak arra is. hogy közszerzemény létesítését s aból az örökhagyó jutalékának az örökhagyó hagyatékához való tartozását vitathassák. — IV. A m. kir. Kúriának 914. számú elvi határozata értelmében a szervezett vagyon tulajdonjogának a jászkún férj feleségének nevére bekebelezése csak a férjnek főszerzői minőségét zárja ki, de közszerzői minőségét meg nem szünteti. — V. Ha a jászkún férj szerzeményi ingatlanait özvegyével szemben az oldalági rokonok öröklik, az özvegyet megilleti az ingatlanok szerzési árából egy örökrész. K. A házassági vagyonjogi kérdések elbírálásánál a férjnek a házasságkötéskor volt személyállapota az irányadó. Az örökhagyó 1860. évben Kisújszálláson, tehát Magyarország területén született, ennélfogva őt az állampolgárságról szóló 1879: L. t.-c. 19. §-a értelmében az ellenkező bizonyításig magyar állampolgárnak kell tekinteni. Az alperes az ellenkezőt nem bizonyította. Egyetlen bizonyítéka e tekintetben az, hogy az örökhagyó atyja a Magyar Királyi Államvasutak által megküldött személyi táblázatból kitünőleg az 1823. évben Galíciában, tehát külföldön született. Ez azonban annak a megállapítására, hogy az örökhagyó nem volt magyar állampolgár, abban az esetben sem alkalmas, ha a személyi táblázatnak az örökhagyó atyjának születési helyére vonatkozó tartalma a valóságnak megfelel, s ha az örökhagyó atyja születésekor idegen államnak a polgára volt is, mert viszont ugyanabból az okiratból kitünőleg az örökhagyó apja az 1859. év óta, tehát a fenti törvény életbeléptetését megelőzően 20 évet meghaladó időn át Magyarország területén teljesített vasúti szolgálatot, tehát itt is lakott s ennélfogva, ha valamely belföldi községben az adózók lajstromába be is volt vezetve, a magyar állampolgárságot az idézett t.-c. 48. §-ának 2. bekezdése értelmében a törvény erejénél fogva megszerezhette s ez a törvény életbelépésekor még kiskorú örökhagyóra is kiterjedt. Ezekre tekintettel tehát nem kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy amennyiben az örökhagyó idegen állam polgára lett volna, ez a körülmény a házasságából folyó vagyonjogi követelések elbírálására befolyást gyakorolhatna-e, vagy nem. Az örökhagyó vélelmezett magyar állampolgársága mellett nem lehet kétséges, hogy a házasságából folyó vagyonjogi kérdéseket a magyar jogszabályok alapján kell elbírálni.