Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Felelősség vétlenül okozott kárért. — H10—H11. 519 csak valamely különös jogszabály a törvényt visszaható erővel nem ruházz;! fel. (...mint a fejben I. a....) Nem lehet ilyen rendelkezésnek tekinteni a 227. §. második bekezdésének azt a szabályát, hogy e törvény életbelépésének napjától kezdve az 190J. évi XIX. t.-c.-nek még hatályban levő összes megfelelő rendelkezései, valamint az idézett törvényt módosító és kiegészítő egyéb megfelelő törvényes rendelkezések — ide nem értve az 1921. évi XXXI. t.-c. rendelkezéseit — hatályon kívül helyeztetnek. Ez a rendelkezés ugyanis csak azt juttatja kifejezésre, hogy az új törvény — az 1927. évi XXI. t.-c. —'azt a joganyagot, amely a törvény szabályozásának a tárgya, kimerítően szabályozza, úgy hogy az ennek a törvénynek életbelépése után keletkezett jogviszonyokra az ugyanezt a joganyagot szabályozó korábbi törvények rendelkezéseit akkor sem lehet alkalmazni, ha esetleg egyik vagy másik rendelkezésről kétséges lenne is, hogy az az új törvény rendelkezéseivel ellenkezik-e, vagy pedig azokkal összeegyeztethető lenne akként, hogy alkalmazását az új törvény rendelkezései egymagukban nem zárnák ki. Az ilyen rendelkezésből, amely a törvény életbelépteto határozmányainak a szokásos tartalmától semmiben sem különbözik, a törvénymagyarázatnak általánosan elfogadott szabályai szerint nem lehet az új törvény visszaható erejére következtetést vonni. A kifejtettekből következik, hogy a felperesnek ebben a perben érvényesített kártérítési követelésére, amely az 1916. évben, tehát az 1927. évi XXI. t.-c. életbelépését megelőző időben történt balesetből származik és ekként már az említett törvény életbelépése előtt létrejött, nem ennek a törvénynek, hanem a követelés keletkezésekor hatályban volt 1907. évi XIX. t.-c.-nek a rendelkezéseit kell alkalmazni. (1938. szept. 13. — P. I. 2723/1938.) 811. Mt. 1741. §., 1912: LXV. t.-c, 1927: XXI. t.-c. — Üzemi baleseti kártalanítása állami alkalmazottnak. — I. Az 1912. évi LXV. t.-c. határozmányai alá tartozó állami alkalmazottnak e törvény 42. §-ának utolsó bekezdése és az 1927. évi XXI. t.-c. 1. §-ának 16. pontja és 55., 56. és 58. §-ai értelmében üzemi, vagy azzal egy tekintet alá eső baleset esetére feltétlenül jár kártalanítás, és a felhívott törvényes rendelkezések a sérültet az 1912. évi LXV. t.-c. alapján megillető nyugellátás és az 1927. évi XXI. t.-c. VIIL fejezetében megállapított baleseti kártalanítás közt csak a kártalanítás mérve szempontjából tesznek különbséget, kimondván, hogy a kettő közül az illeti a sérültet, amely reája nézve kedvezőbb. A baleseti kártérítéssel kapcsolatban tehát a nyugdíj és a baleseti kártalanítás nem két különálló, hanem két egymásba olvadó igény, és így a magasabb összegű nyugdíj mindenkor magában foglalja a kisebb összegű kártalanítást is. — II. A baleseti kártalanításnak az Országos Társadalombiztosító Intézet helyett az 1912. évi LXV. t.-c. alapján a kiv. Kincstár részérő] történt