Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

508 Kötelmi jog. megállapítása kérdésében nem határozhatott. (1938. okt. 26..— P. IV. 4073/1938.) 804. Mt. 1741. §. — Vaspálya vállalat felelőssége sorompó felállításáért. — Tárgyi felelősség szempontjából a balesetet szenvedett gyermek szüleinek mulasztása. — LA vaspálya vállalat abban az esetben is, ha a fennálló törvények és törvényes rendeletek értelmében a vasúti átjárónál sorompót felállítani nem tartozik, a baleset elhárítására alkalmas ezt az óvintézkedést csak a saját személyére mellőzheti. (P. H. T. 173. sz.) — II. Nem mentesít a tárgyi felelősség alól az, hogy a balesetet szenvedett gyermek szülei a szükséges felügyeletet elmulasztották, mert ez a mulasztás a kiskorú saját hibájának nem tekinthető és a m. kir. Kúria állandó gyakorlata szerint harmadik személy elháríthatatlan cselekményének a tekintete alá nem esik. K. Az irányadó tényállás szerint a kiskorú felperes a vasúti pályatesten való áthaladását már befejezte akkorra, amikor a vonat az átkelés helyéhez érkezett, sőt ezt megelőzően a kiskorú felperes a tősín és a vezetősín közé beszorult lábának a kiszabadításával is tanúk által észlelhető módon próbálkozott. A kiskorú felperesnek ez a próbálkozása nyilván szintén igénybe vehetett valamelyes időt. Ebből nyilvánvaló, hogy magára a pályatesten való áthaladásra a kiskorú felperesnek elegendő ideje volt és ha a lábának a sínek közé beszorulása közbe nem jött volna, akkor egymagában az, hogy ő a vasúti átjárón a közeledő vonat előtt ment át. balesetet nem idézett volna elő. Az a körülmény pedig, hogy a kiskorú felperes lába a két sín közé beszorult, a kiskorú számára — aki a baleset idejében 7 éves gyermek volt — nyilván előre nem látható esemény volt és így azt, hogy az átkelés megkezdésekor a lába beszorulásának lehetőségével számot nem vetett, a kiskorú felperes terhére róni és ezen az alapon az ő gondatlanságát megállapítani nem lehet. Ennek következtében, ha a kiskorú felperesnek az értelmi fejlettségénél és tapasztalatainál fogva általában képesnek kellett is lennie a közeledő vonat előtt áthaladás veszélyes voltának a felismerésére, helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az adott körülmények között egymagában a kiskorúnak a vasúti átjárón áthaladását nem lehet a balesettel okozati összefügésben álló gandatlan magatartásnak tekinteni. Arra, hogy a kiskorú felperes lába miképpen és milyen okból szorult be a sinek közé, a perben nem merült fel adat. A beszorulás fényéből egymagában nem lehet alapos és megnyugtató következtetést vonni arra, hogy a kiskorú felperes a pályatesten áthaladásánál akár pajkosságból, akár más okból vétkes magatartást tanúsított, Abból a körülményből, hogy a két sín között a távolság csupán 5 cm. volt és így ebbe a résbe a kiskorú felperes lába hosszában bele nem fért, következtetést lehet ugyan vonni arra. hogy a kiskorú az áthaladásnál nem a sínekre merőlegesen lépett azzal a lábával, amely a tősín és a vezetősín közé beszorult, ez