Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)
/'< lelősség vétlenül okozott kárért. — 801—303. 505 már azért sem foghat, helyet, mert a felperes balesete nincs okozati összefüggésben azokkal a körülményekkel, amelyekre figyelemmel az alperes üzeme veszélyes üzemnek minősül. A felperes balesete ugyanis úgy következett be, hogy ő motorkerékpárján haladva, beleütközött az alperes vágányai mellett felállított sorompó tartó-oszlopának. Az alperes üzeméhez tartozó berendezési tárgyak körül egyedül ennek a tartó-oszlopnak volt szerepe a baleset előidézésében, már pedig nyilvánvaló, hogy az ezzel való összeütközés veszélye nem volt nagyobb, mint az úttesten szilárdan elhelyezett bármely más oszloppal vagy hasonló tárggyal való összeütközés tekintetében fennálló veszély és kétségtelen az is, hogy a vaspályaüzemet nem az ilyen eshetőségekre tekintettel kell veszélyes üzemnek minősíteni, a törvény tehát nem az ilyen veszélyre tekintettel mondta ki a vaspályaüzem fenntartójának tárgyi felelősségét. Az, hogy a vágányokon ott, ahol azok a közutat keresztezik, javítási munkát végeztek és emiatt az úttestnek egyik oldala a közúti közlekedésre időlegesen alkalmatlanná vált. szintén nem olyan körülmény, amely az alperes üzemének veszélyes üzemmé minősítése szempontjából figyelembe jöhet. De ha az alperes által fenntartott veszélyes üzem működése a felperes balesetének közreható oka lett volna is, akkor sem lehetne az alperes tárgyi felelősségét megállapítani amiatt, mert a felperes maga is veszélyes üzemű járómünek — motorkerékpárnak — a használata közben szenvedte a balesetet és ezért a m. kir. Kúria 551. sz. elvi határozatában is kifejezésre jutó azt a jogszabályt kellene alkalmazni, hogy, ha a kárt két veszélyes üzemnek működése az üzemek körében idézte elő, a veszélyes üzemekre vonatkozó rendelkezéseknek az egyik vagy másik fél javára alkalmazása helyett a felelősség megállapításánál az általános magánjogi szabályok az irányadók. Ezek szerint nem az alperesnek kell a tárgyi felelősség alól őt az 1874. évi XVIII. t.-c. 1. §-a szerint mentesítő okot kimutatni, hanem a felperesnek kell az alperes tagadásával szemben bebizonyítani, hogy a balesetet az alperes valamely közegének vagy megbízottjának vétkes magatartása okozta. (1939. máj. 10. — P. I. 1556/1939. 803. Mt. 1741. §. — Veszélyes üzem körében keletkezett kár megosztása. — Rendkívüli kár fogalma. — I. Arra a kárra, amelyet erőhatalom, vagy a károsult kizárólagos hibája okozott, a tárgyi felelősség ki nem terjed; és a tárgyi felelősség alapján folyó perben is alkalmazni kell azt az általános jogszabályt, hogy ha a károsult a kár keletkezésénél közrehatott bárcsak annyiban, hogy a kár elhárítását vagy enyhítését vagy a károsítónak az , előállható rendkívüli következményekre való figyelmeztetését elmulasztotta, a bíróság az eset körülményeinek figyelembe vételével, különös tekintettel a felek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomoóan az egyik vagy a másik fél okozta, — határozza, meg van-e és mennyiben van helye kártérítésnek. (P. H. T.
