Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Törvénykezési illeték. 264. 12a állapodásban kifejezisre kellett juttatni. (Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának 313. számú jogegységi megállapodása, — 1938. évi deci hó. — Pod. 1938. évi 4. f. 93.) 264. 1914 : XLIII. t.-c. 55. §. első bek. — Azt a készpénzben fizetendő határozati illetéket, vagy annak azt a részét, amely — az illetékre vonatkozó rendelkezések szerint — a pertársakat vagy azok közül többeket terhel, ezek a pertársak egyetemleges kötelezettség mellett tartoznak megfizetni, akkor is, ha a perbíróság őket a költségben nem egyetemlegesen, hanem arány vagy egyéb meghatározás szerint külön-külön marasztalta. Kb. Az 1914: XLIII. t.-c. 55. §. első bekezdése akként rendelkezik, hogy .,A kiszabás alapján készpénzben járó határozati illetéket a felek olyan arányban kötelesek fizetni, amilyen arányban a határozat rendelkezése értelmében a költségeket viselik. Ha a határozat a költségekről nem tesz említést, vagy ha a költségek meg vannak szüntetve, a határozati illetéket a felek fele-fele részben kötelesek fizetni." Ez a rendelkezés azonban csak az egymással szembenálló felek fizetési kötelezettségére vonatkozik akkor is, ha akármelyik részen több fél van, ami nyilván kitűnik abból, hogy' ha a határozat a költségről nem intézkedik, vagy a költséget a felek között megszünteti, akkor az illetéket fele-fele részben kötelesek fizetni. Már pedig, ha a felek kettőnél többen vannak, akkor nem lehet másképp alkalmazni a fele-fele költség viselésre vonatkozó rendelkezést, mint úgy, hogy az az egymással szemben álló két társaságra vonatkozik. Az említett t.-c. 56. §-a pedig arról intézkedik, hogy „ha az illeték fizetési kötelezettség többeket terhel, a felelősség egyetemleges." Éppen az előbbiekből folyólag állandó a m. kir. közigazgatási bíróságnak a joggyakorlata abban a tekintetben, hogy az 56. §-nak a rendelkezése az egymással szembenálló felekre nem, hanem csak az egymás mellett szereplő felekre, vagyis a pertársakra s azoknak tekintendő személyekre vonatkozik. Mert ha az 55. §. rendelkezése szerint az illeték összegét a szembenálló felekre nézve ketté kell választani: az így kettéválasztott illetéknek az a része, amelyik az egyik oldalon levő felet vagy feleket terheli, egyáltalán nem terheli az ellenkező oldalon levő felet vagy feleket, tehát annál kevésbbé terhelheti egyetemlegesen. A helyes álláspont tehát az, hogy azt a kérdést, hogy a határozati illetékből a szembenálló fél vagy felek mennyit kötelesek fizetni, az 55. §. rendelkezései alapján kell eldönteni. Arra pedig, hogy az így meghatározott illetékrészeket az egymással társaságban (pertársaságban) álló felek hogyan kötelesek megfizetni, az 56. §. rendelkezése alkalmazandó. Az 56. §-nak az a rendelkezése tehát, hogy a fizetési kötelezettség egyetemleges, az egymással társaságban álló felekre általában alkalmazandó.