Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Pusztai János - Zehery Lajos - Bacsó Ferenc - Cziffra András (szerk.): Grill-féle döntvénytár 32. 1938-1939 (Budapest, 1940)

Közadók kezelése. 144—147. Ma azt a kérdést, nem a K. K. H. ()., hanem a törvényhozás áltál alkotott 1929. évi XXIII. t.-c. szabályozza. Mellőzve azt, hogy újabb törvényi szabályozásnál még* az ellentétes múltbeli szabályozás sem bír jelentőséggel és tekintetbe véve azt is, hogy épp a végrehajtási eljárás szabályozásánál, a megélhetési minimum elismerésénél és biztosításánál, a szociális szempontok idők folyamán mind inkább előtérbe kerültek, döntő az, hogy az ellenkező álláspont érvelése téves, mert a múltbeli törvényes szabályozás sem közvetlenül, sem közvetve nem ad alapot arra a feltevésre, hogy a jogszabály alkotója a kereseti adó alól mentesített minimumot végrehajtás alá akarta vonni. Ezt az alábbi áttekintés tünteti fel. III. A közadók kezeléséről szóló 1876: XV. törvénycikknek a végrehajtás alól mentességeket megállapító 54. §-a a szolgálati illetményeket ós nyugellátásokat nem említi meg. A közadók kezeléséről szóló 1883: XLIV. t.-c. 58. §-ának negyedik ;bekezdése kimondja, hogy adóvégrehajtásokon is alkalmazni kell az 1881. évi LX. t.-c.-nek 53—57., 59—62., 64—67. §-aiban megállapított mentességeket. Ezek közül az 54. §. a közalkalmazottaknak, a lelkészeknek, felekezeti tanítóknak, tanároknak és a gőzmozdonyú vasutak alkalmazottainak illetményéből % részt, de legalább is évi 800 forintot mentesített a végrehajtás alól, továbbá kimondotta, hogy a lakáspénz csak lakbértartozás fejében foglalható le. Az 55. §. az említett alkalmazottaknak és özvegyeiknek nyugdíjából és kegydíjából % részt, de legalább is évi 500 forintot mentesített a végrehajtás alól. Az 59. §. a hivatali kiadással terhelt járandóságokat egészben mentesítette a végrehajtás alól. A 61. §. az 54. §-ban fel nem sorolt közalkalmazottaknak és általában a magánalkalmazottaknak fizetéséből és nyugdíjából a felerészét^ de legalább is évi 500 forintot mentesítette a végrehajtás alól. Ezek özvegyeinek és gyermekeinek nyugdíját egészben mentesítette a végrehajtás alól. Az 1908: XLI. t.-c. 6., 7. ós 11. §-a az idézett 54., 55. és 61. §-ok helyébe új jogszabályokat léptetett életbe. A 6. §. szerint a közalkalmazottak, lelkészek, felekezeti tanítók és tanárok, géperőre berendezett közforgalmi vasutak és gőzhajózási vállalatok havi fizetéses alkalmazottainak illetményéből legfeljebb V3 rész foglalható le, de csak úgy, hogy évi 2000 K érintetlen maradjon. A 7. §. szerint a fentemlített alkalmazottak nyugdíjellátásának legfeljebb % része foglalható le, de csak úgy, hogy évi 1200 K érintetlen maradjon. A 11. §. szerint a 6. §-ban fel nem sorolt más közalkalmazottak és a magánalkalmazottak szolgálati járandóságának y3 része foglalható le. de csak úgy, hogy évi 2000 K érintetlen maradjon. Az 1875: XXIX. t.-c. az alkalmazottak I. és IV. osztályú kereseti adója szempontjából adómentes létminimumot nem állapított meg. Az 5. §. a lakbérilletményt és a hivatali kiadással terhelt járandóságot mentesítette a IV. osztályú kereseti adó alól. Bizonyára az adómentes létminimum hiánya tette szükségessé, hogy az 1883: XLIV. t.-c. a szolgálati illetméhveknek és nyugellátásoknak közigazgatási végrehajtás útján való lefog-