Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

"Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári ügyékben. 79 Közszolgálati jogviszony. 350—352. Kétségtelen tehát, hogy özv. G. K.-né a m. kir. államvaáutak nyugdíjintézeti bizottságánál kifejezetten nyugdíjigényt érvényesített, nem pedig — amint arra a m. kir. államvasutak igazgatósága és a m. kir. államvasutak nyugdíj intézeti bizottsága együttes nyilatkozatukban hivatkoznak — kegydíjának felemeléséi kérte. A rendes bíróság előtt pedig özv. G. K.-né a követelését — kártérítés jogcímén — arra alapította, hogy a m. kir. államvasutak igazgatósága és nyugdíj intézeti bizottsága vele szemben nem alkalmazták a helyes törvényes rendelkezéseket, illetőleg azokat tévesen akarják alkalmazni, ennek következtében pedig lényeges kárt szenvedett. Az 1907. évi LXI. t.-c. 7. §. 1. bekezdésének 1—5. pontjában felsorolt mindennemű hatásköri összeütközésnek elengedhetetlen előfeltétele az ügyazonosság. Az ügyazonosság pedig a feleknek a vitás jognak és az eljárás tárgyának azonosságát tételezi fel, amely feltételeknek együttesen kell fennforogniok. . Ehhez képest a Hatásköri Bíróságnak elsősorban azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a fentemlített három hatóság előtt érvényesített igény tekintetében fennforog-e az ügyazonosság, vagy sem. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság az alábbiak szerint döntötte el. A m. kir. Közigazgatási Bíróság és a m. kir. államvasutak nyugdíjintézett bizottsága előtt előterjesztett igény tekintetében az ügyazonosság nyilvánvaló az ott előterjesztett érdemi kérelmek azonossága folytán, mert özv. G. K.-né mindkét hatóság előtt kifejezetten nyugdíjigénye tekintetében kért döntést. IVyancsak nyugdíjigénynek minősítette a Hatásköri Bíróság özv. G. K.-nénak a rendes bíróság előtt támasztott igényét is, jóllehet azt a nevezett kártérítésként érvényesítette. Általános hatásköri jogszabály, hogy a hatáskör kérdésének elbírálásánál nem a jogviszonynak a fél általi minősítése, hanem a kereset alapjául előadott tényállás és a jogviszony tárgyi természete az irányadó. Ehhez képest pedig özv. G. K.-né igénye a helyes jogi minősítés szerint nem kártérítési igény, hanem nevezettet néhai férje és a m. kir. államvasutak között fennállott jogviszonya alapján megillető özvegyi ellátási igény. Özv. G. K.-né által a rendes bíróság előtt érvényesített követelés ugyanis a m. kir. államvasutak alkalmazásában volt néhai férje és a m. kir. államvasutak között fennállott szolgálati jogviszony folyománya — és az igény jogosságát feltételezve — attól a körülménytől függetlenül is megilletné őt, hogy a szóbanforgó illetmény visszatartásával a nevezett tényleg szenvedett-e kárt, vagy sem. Az olyan igény pedig, amely a tényleges kár nem léte esetében, vagy annak fenn-, vagy fenn nem forgásától függetlenül is érvényesíthető a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint nem kártérítési követelés. Nevezett tehát a Közigazgatási Bíróság, a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság előtt lényegileg ugyanazt az igényt' érvényesítette, neve-