Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)
Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre polgári ügyökben. 75 Közszolgálati jogviszony. 348. cek szolgálatképtelenségét bebizonyítottál! a szolgálat teljesítése alatt szerzett súlyos betegség vagy őket a szolgálatban ért baleset idézte elő. A most hivatkozott törvényhely 7. bekezdése szerint a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a felülvizsgáló bizottság véleménye alapján és az összes idevágó körülmények figyelembevétele mellett más esetekben is felemelheti olyan személyek nyugdíját, akik valamely súlyos betegség, vagy őket ért baleset folytán válnak szolgálatképtelenekké és eddigi állásuknak megfelelő minden polgári keresetre tartósíin alkalmatlanokká. Az 1929: XV. t.-e. 1. §-ának 13. bekezdése és az 1921 : XXXII. t.-c. 23. §-a értelmében az említett katonai személyek a sebesülésnek (sérülésnek, egészségrontásnak) felülvizsgálat által megállapított fokához képest. — a nyugdíjtól teljesen független, — sérülési pótdíjat igényelhetnek, ha a tartós szolgálatképtelenség a szolgálat teljesítése alatt vagy mégis azzal szoros kapcsolatban az illetőnek saját hibáján kívül sebesülés, vagy súlyos sérülés (egészségrontás) folytán állott be. A fenti törvényhelyekkel szabályozott igényeknek az alapja ezek szerint egyfelől a katonai szolgálatban állá*, másfelöl a katonai szolgálat teljesítése közben szenvedett és szolgálatképtelenséget, illetőleg polgári keresőképtelenséget előidéző baleset (sebesülés, egészségrontás) bekövetkezése és ezeknek a/, igényeknek a megállapítása független attól, hogy a baleset bekövetkezésében. — a balesetet szenvedőn kívül. — terhel-e valakit vétkesség, vagy sem. Ekként tehát: a katonai személyt a szolgálati jogviszonyából kifolyóan az állam, illetőleg az alkalmazottai vétkességétől függetlenül ért baleset folytán előállott vagyoni hátránynak, vagyis a m. kir. kincstárral szemben a vétlen felelősségre alapítható kárnak a megtérítése. — a polgári keresőképtelenségre is figyelemmel, — áz említett törvényhelyek által, mint katonai ellátási igény nyert szabályozást. Ebből pedig — figyelemmel arra. hogy a hatáskor kérdésének elbírálásánál nem a jogviszonynak a fél által való minősítése, hanem egyfelől a kereset alapjául előadott tényállás, másfelől a jogviszony valódi tárgyi természete az irányadó — következik, hogy T. I.-nak a baleset tényéből származtatott kártérítés iránti kereseti követelése a helyes jogi minősítés szerinl az 1929. évi XV. törvénycikke] szabályozott katonai ellátási igénynek tekintendő. Ehhez képest egyfelől a m. kir. honvédelmi miniszter a hivatkozott határozatával elbírált igény, másfelől T. I. által a rendes bíróságnál támasztott és azonos tény és jogalapon nyugvó követelés tekintetében mind a. feleknek, mind a vitás jognak és az eljárás tárgyának az azonossága, vagyis az ügyazonosság fennforog. Minthogy pedig ezek szerint ugyanarra az ügyre nézve, amelyben a m. kir. honvédelmi miniszter, mint közigazgatási hatóság érdemben határozott, a budapesti kir. törvényszék, a budapesti kir. ítélőtábla és a in. kir. Kúria, mint rendes bíróság, jogerős ítélettel megállapították, hogy az eljárás hatáskörükbe tartozik, ennélfogva az említett hatóságok között