Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)
17(1 Büntetőjog. 439. II. Bn. 33. §. 2. bek. — Megsemmisítés a ténymegállapítás homályossága miatt. K. A m. kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletének az özv. G. Gusztávné vádlottra vonatkozó részét a II. Bn. 33. §-ának második bekezdése alapján, és az összefüggésnél fogva a J. Jenő László vádlottra vonatkozó részét is, hivatalból megsemmisíti és a kir. ítélőtáblát a tényállásnak határozott megállapítására és új ítélet hozatalára utasítja. Hivatalból észlelte a kir. Kúria, hogy a kir. ítélőtábla ténymegállapítása homályos abban a tekintetben, hogy az özv. 0. Gusztávné vádlottnak vád tárgyává tett két tanúvallomása hamisnak tartandó-e vagy sem. A két tanúvallomás tartalmának egymáshoz való viszonyát nézve ugyanis nem kétséges, hogy azok az állítás és tagadás logikai kapcsolatában állanak egymással. Özv. G. Gusztávné az alapperben tagadja, az újrafelvétel során pedig állítja ugyanazon tárgyi észleletének megtörténtét. Ehhéz képeit, ha érvényes az a logikai megállapítás, hogy az egyik vallomás hamis, a másik vallomásnak eo ipsó igaznak kell lennie. Míg. ha egyikükre nézve a valóság vagy valótlanság határozottan ki nem deríthető, ugyanez áll szükségképen a másikra is. A kii-. ítélőtábla ténymegállapítását e logikai összhang szempontjából vizsgáivá/, meg lehet állapítani, hogy abban ez az összhang az özv. G. Gusztávné két vallomását illetőleg nincs meg. .Míg ugyanis egyfelől határozottan meg van állapítva a kir. Ítélőtábla ítéletében az, hogy özv. G.-né yalótlanl állított akkor, amikor az alapperben azt a vallomást tette, hogy nem látta, miszerint S. Sándor a malomellenőrt tettleg bántalmazta, addig ugyanannak az újított perben tett vallomásával kapcsolatban a kir. ítélőtábla ítélete nem tartalmazza, elismerését annak, hogy ez a vallomás való. jelesül, hogy igazat mondott özv. G.-né, amikor itt azt állította, hogy látta a malomellenőrnek a S. Sándor által való tettleges bántalmazását. De sőt épen ezzel az újított perbeli vallomással kapcsolatban a bizonyítás eredményeként azt juttatta a kir. ítélőtábla kifejezésre, hogy indokolt aggály forog fenn abban a tekintetben, hogy az özv. G. Gusztávnénak ez a vallomása a valóságnak megfelelne. A kir. ítélőtáblának a bizonyítás eredménye tekintetében elfoglalt ez az álláspontja pedig szükségképen kihat a kir. ítélőtáblának az alapperbeli vallomás valótlansága tekintetében tett megállapítására is. mert hiszen, ha ,i kii'. ítélőtábla a bizonyítási anyag alapján nem juthatott abba a helyzetbe, hogy bizonyosan megállapíthassa, miszerint özv. G.-né látta a malomellenőrnek S. Sándor által való meg'veretését, kétségkívül nem lehetett módjában az sem. hogy ennek ellenkezőjét állapítsa meg határozottan. Épen ezért a kir. Kúriának kétsége van abban a tekintetben, hogy a kii-. ítélőtáblának melyik állásfoglalását kell érvényesnek tekinteni a kétféle tanúvallomás tartalmi valóságát, illetőleg. így pedig a tényállás az ügy jogi részének felülvizsgálatára alkalmatlan. (1937. évi november hó 11. napján. — B. II. 35-10/937.)