Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)
A törvény téridet) és siemé/iji halalija. — Részesség. M7—MH. 113 üidözhetése 10 év alatt évül el. Ez a kifogás azért nem helytálló, mert •< Btk. 7. §. értelmében külföldön elkövetett hűtlenség büntette is a magyar büntetőtörvény hatálya alá tartozik, s annak szabályai érvényesülnek az elévülés kérdésében is. (1987. okt. 5.— 15. I. 2367/1937.) A részesség. 378. Btk. 74., 278., 284. §. — Bp. 387. §. í. bek. — Gyermekölés. — Személyes tulajdonság. — Perorvoslati jog. K. A kir. főügyész által J. Jánosné vádlott terhére a téves minősítés miatt bejelentett semmisééin panaszt illetően a kir. Kúria kiemeli, hogy a közvádló .1. Jánosné vádlott, mint F. Ferenc és F. Ferencné vádlottaknak a. Btk. 7(1. §-a szerinti tettestársa ellen csupán a Btk. 284. §-ába ütköző gyermekölés büntette címén emelt vádat és az elsőfokú ítélet ellen csupán a vádban így megjelölt minősítéstől való eltérés miatt és súlyosításért jelentett be fellebbezést. Ebből kifolyólag a közvádló nem élhet semmiségi panasszal amiatt, hogy J. Jánosné vádlott cselekményét a bíróság nem minősítette gyilkosságban való bünsegédi bünrészességnek, mert ez vád, illetve fellebbezés tárgya sem volt. (B. H. T. IX. k. 915. szám.) A ,1. János vádlott és érdekében a köz védő által a bűnösség kérdésében érvényesített semmiségi panasz használatát, a Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdése kizárja, mert nevezett vádlott tagadásban van és így a bűnössége kérdésében használt semmiségi panasz az alsófokú bíróságok által megállapított és ehelyütt irányadó tényállást támadva, nem semmisségi okra van alapítva. A kifejtettek alapján a m. kir. Kúria a most taglalt semmiségi panaszokat, mint a törvény által kizártakat, a Bp. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében visszautasította. A többi semmiségi panaszt a m. kir. Kúria alaptalannak találta és a Bpn. 36. §-ának 1. bekezdéséhez képest elutasította. A F. Ferenc vádlott cselekményének minősítése miatt érvényesített panasz azért alaptalan, mert a kir. ítélőtábla a valónak elfogadott ama tényekből, hogy J. Jánosné vádlott F. Ferenc vádlottól esett teherbe, hogy utóbb nevezett vádlott mindent megkísérelt, hogy a terhességet megszűntesse, majd mikor ez nem sikerült, jóval a gyermek megszülése előtt kijelentette, hogy a gyermeket el fogja tenni láb alól és azt is elmondotta, hogy mi módon fogja ezt végrehajtani, hogy II. és III. r. vádlottat megeskette arra, hogy őt elárulni nem fogják, hogy a szülés megindulásakor nem engedett szülésznőt hivatni és nyomban hozzáfogott a sírgödör megásásához, hogy a gyermek megszületése után sürgette feleségét, hogy adja már oda a gyermeket, nehogy sírását odakünn meghallják, azután a gyermeket az előre elkészített gödörbe elföldelte, a gödör tetejét pedig újból bemeszelte, — helyesen vonta le azt a következtetést, hogy F. Ferenc vádlott cselekményét hidegvérrel megfontolva határozta és követte el. Döntvénytir 1938. q
