Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre büntető ügyekben. 369. 101 es 9 község megválasztás vagy kinevezés útján, hanem az is, akit különös megbízatással alkalmaz hatósági teendők és általában közigazgatási funkciók ellátására. (1927. Eb. 19. és 36., 1928. Hb. 56.) A közszolgálati alkalmazottak között vannak tisztviselők és más alkalmazottak. Tisztviselő az, aki az állam (törvényhatóság, község), szolgálatában nyugdíjra jogosító, rendszeresített állási tölt be. Külső ismérve az, hogy az illető a szervezett tisztviselői fizetési osztályok (csoportok) egyikébe rendszeresíteti állásra van kinevezve vagy megválasztva. De abból, hogy valamely az államnak, törvényhatóságnak, községnek szolgálatában álló egyén nem tisztviselő a kifejezés előbb említett műértelmében, — nem szükségképen következik az, hogy az illető az államnak (törvényhatóságnak, községnek), mint magánjogi alanynak magánalkalmazottja, mert a nem tisztviselő is lehet — a közszolgálati alkalmazásra vonatkozó egyéb előfeltételek különbeni fennforgása esetében — közszolgálati alkalmazott. A különös megbízatás fogalmi körébe kell vonni a szerződést is, hogyha az hatósági funkció ellátására irányul, mert egyrészt valamely megállapodásnak közjogi vagy magánjogi jellegét nem a megállapodásnak a magánjogi terminológiában szokásos elnevezése, hanem az dönti el, hogy a megállapodásnak közjogi vagy magánjogi jogviszony-e a tárgya: másrésztj mert ha csak a szerződésben a magánjog szabályainak alkalmazása kifejezetten kikötve nincs, a közigazgatás teendőire való alkalmazás esetében a vélelem a szerződésnek közjogi természete mellett szól. így pl. a szerződésben olyan kikötések felvétele, amelyek — mint a felmondás és a fegyelmi eljárás nélküli azonnali hatályú elbocsátás stb. — a magánjogi szolgálati jogviszony jellemvonásai, egymagában (implicite) a hatósági funkció ellátására való vállalkozást közjogi jellegétől nem fosztja meg. (1929. Hb. 3.) A most kifejtett jogi álláspont helyessége mellett szól eddigi bírói gyakorlatunk is, amely a közigazgatási funkciók végzésére közülettel nem kifejezetten a magánjog szabályainak kikötése mellett szerződött alkalmazott jogviszonyát általában és minden irányban közjogi jellegűnek és az abból származó vagyoni igényeket közigazgatási útra tartozóknak tekinti, így 1)1. a Semmítőszék 1870-ből származó 4370. számú határozatában (1. Térfy Gyula dr.: Hatásköri Jogszabályok es Hatásköri Határozatok Tára. 1. kidet. 335. I.). Hasonló jogi álláspont jut kifejezésre a Hatásköri Bíróság 1927. Hh. 32. sz., az 1928. Hb. .14.. az 1934. Hb. 95. és az 193:>. Hb. 2. szánni, valamint az 1914. Hb. 62. és 1927. Hb. 26 számú határozatában, végül az 1931. Hb. 2. számú határozatban is. Az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló L900: XVII. t.-c. 10. §-ának s) pontja élteimében a járási m. kir. állatorvos a törvényhatóság előterjesztése alapján, a m. kir. földmívelésügyi miniszter által adott engedéllyel és feltételek mellett teljesíti székhelyén s a székhelyéhez két kilométernél nem távolabb fekvő községben a vágatási szemlét és vezeti a Vágatási lajstromot.