Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)
Személyi és családi jog. általános magánjog szabályai szerint felelős azért a kárért, amelyei a másik jegyesnek a házassági ígéretével kapcsolatos egyéb cselekményével vagy mulasztásával okozott. A felperes ide vonatkozóan kártérítési igényt érvényesített azért, mert az alperesnek az eljegyzés alkalmával kifejezett kívánságához képest iskolai tanulmányainak folytatását abbanhagyta, ebből kifolyóan a tanítónőképző még hátralevő három évére végleg elvesztette ingyenes intézeti helyét, amelyet mint hadirokkant gyermeke élvezett. A fellebbezési bíróság elutasító ítéletének indokolása szerint mindaddig, amíg a felperes az eljegyzés folytán abbanhagyott tanulmányainak az eljegyzés felbontása után lehetővé vált további folytatásával felmerült kárát nem bizonyítja, keresetének jogalapja nincsen. Ez a megállapítás téves és ellentétben van az indokolásban korábban kifejtett állásponttal. A jogalap kérdése teljesen független a kár bekövetkezésének kérdésétől. A jogalap azoknak a tényeknek, történeti eseményeknek összessége, amelyekből a felperes a keresetben érvényesített kártérítési igényt származtatja. A jelen esetben tehát ez az alap az. hogy az alperes az eljegyzéssel kapcsolatban azt a kívánságát fejezte ki, hogy a felperes iskolai tanulmányait hagyja abba, és hogy a felperes iskolai tanulmányait e kívánság- folytán valóban abba is hagyta. Hogy ennek folytán merült-e fel kára a felperesnek és mennyi kára merült fel. már kizárólag az összegszerűség kérdésére tartozik (Pp. 391. §.). A fellebbezési bíróság ítéleti indokolásában az ellentmondás éppen abban van, hogy indokolásának korábbi részében maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes magatartása eredményezte a felperes tanulmányainak megszakadását. Ez a kereset jogalapja, kapcsolatban az eljegyzéstől alapos ok nélkül való visszalépéssel. Ezt a jogalapot a fellebbezési bíróság helyesen állapította meg. egyrészt mert az alperes az eljegyzéstől alapos ok nélkül lépett vissza, másrészt mert a tényállás szerint a felperes iskolai tanulmányait valóban az alperesnek az eljegyzéssel kapcsolatban kifejezett kívánságára hagyta abba. Hogy tudott-e az alperes arról, hogy a felperesnek az intézetben ingyenes helye volt. a perben közömbös. Az a körülmény, hogy az alperes erről nem tudott, csak arra enged következtetést, hogy a felperesnek kárt okozni nem akart, ez azonban nem mentesíti annak a kárnak megtérítése alól, amely egyébként szándékos és a visszalépés folytán a felperessel szemben jogellenes cselekményéből mégis bekövetkezett. A fellebbezési bíróság a kártérítés jogalapjának megállapítása dacára a felperest keresetével azért utasította el. mert úgy találta, hogy a leiperesnek tanulmányai abbanhagyásából kára nem származott. Helyes ugyan a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes tanulmányainak folytatása esetében azt a különbözeti összeget követelhetné, amelybe az ingyenes hellyel szemben a fizetéses intézeti ellátása került volna. De a felperesnek tényleges kára nemcsak ezen az úton következhetett be.
