Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Bevezető szabályok. HU). 259 téskor fennforgó akaratukhoz képest ugyanezt a szerződés 4. pontjának 2. bekezdésében megjelölt fizetési kötelezettségnél is kikötüttnek kell tekinteni. Erre lehet következtetni abból is, hogy a szerződő felek per esetén a budapesti törvényszék illetékességének vetették alá magukat (A. jelű szerződés 13. pont). Nem tesz e részben különbséget az. hogy III. r. alperes az A. jelii szerződésben ügyjetkötő félként nem szerepel, mert a szerződés 4. pontjának 2. bekezdéséhen foglalt és fennebb már ismertetett megállapodás, — tartalmánál fogva. — a III. rendű alperes mint harmadik személy javára kötött jogügyletnek minősül és mert annak következtében, hogy III. r. alperes a javára ekként kikötött szolgáltatást (engedményezést), — az irányadó tényállásból kitünőleg elfogadta. — e szolgáltatás ellenértéke erejéig közvetlenül és a javára kötött jogügylet tartalma szerint vált a felperes adósává. Minthogy a teljesítésnek ekként szerződésileg kikötött helye a magvai- állam területén volt és van. az átértékelés megengedhetőségének kérdését. — ellenkező megállapodás hiányában, — a magyar jogszabályok alkalmazása alapján kell eldönteni. A kereseti követelés külföldi felek között eredetileg külföldi pénznemben (márkában) keletkezett, amely pénznem később elértéktelenedett. Erre tekintettel. — a magyar jog alkalmazása körében. — elsősor ban az a kérdés merült fel. hogy az 1928: XII. t.-c., amely magyar pénznemben meghatározott pénztartozás átértékeléséről szól, a külföldiek között külföldi pénznemben keletkezett követelés átértékelhetőségét ki akarta-e zárni, avagy fennhagyta-e annak a lehetőségét, hogy az ily pénztartozás is az 1928: XII. t.-c. megfelelő (analóg) alkalmazása alapján átértékeltessék. Ez a kérdés azonban az adott esetben eldöntést nem igényel, mert bármelyik eset forogjon is fenn. felperes a most elbírált kereseti követelés átértékelését semmiképen sem igényelheti; és pedig az első esetben az átértékelés kizárt voltánál fogva, mig a második esetben azért, mert a fellebbezési bíróságnak az 1928: XII. t.-c. 3. §-ára alapított az a jogi álláspontja, hogy felperes az átértékelési igény érvényesítésével III. rendű alperessel szemben elkésett, az irányadó tényállás mellett indokolásánál fogva és még azért is helyes, mivel az idézett törvénycikk 3. §-ában meghatározott határidő a bírói gyakorlat értelmében olyan záros határidő, melyet a magánjog, vagy a perjog egyes intézkedéseinek hasonszerü alkalmazásával sem lehet kiterjeszteni, vagyis nem lehetne azt meghoszszabbítani azon az alapon sem, hogy felperest az átértékelési igény korábbi érvényesítésében saját államának törvényei akadályozták. Minthogy a fellebbezési bíróság a keresetnek most szóbanlévő részét is ekként jogszabálysértés nélkül utasította el, a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni nem lehetett. (1936. nov. 12. — P. IV. 4236/19.%.)