Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

250 Büntetőjog. a vádlottal szerződő fél a kölcsönök felvétele alkalmával szorult helyzetben volt; hogy a vádlott a kölcsönök adásakor ezt tudta, s így a veleszerződő sértett fél szorult helyzetének kihasználásával kötött ki kölcsön, nyújtása fejében olyan vagyoni előnyt a maga javára, amely a saját szolgáltatásának értékét feltűnően aránytalan mértékben meghaladja. Helyestehát az alsóbírósági megállapítás, hogy a vádlott a sértettel uzsorás szerződést kötött. Minthogy pedig a való tények szerint a vádlott az uzsorás vagyoni." előnyt. — amint azt a kir. ítélőtábla is helyesen megállapította. — oly uzsorás szerződésben kötötte ki a maga javára, amelyben az előlegezett szolgáltatás tárgya pénz: a vádlottnak a vád alapjául szolgáló valónakelfogadott tette kimeríti az 1932 : VI. t.-c. 5. §-ában meghatározott uzsora tényálladékát. Az tehát bűncselekmény. A vádlott bűnösségének a megállapítása tehát jogi tévedés és a törvény megsértése nélkül történt. Ezért alaptalan a panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett része. (Budapest, 1936. évi december hó 7. napján. — B. EL 2586/1936.) 663. Bp. 428., 479., 480. §., 434. §. 3. bek. — A sértett képviseletével felmerült költségekben való marasztalás mellőzése miatt nincs helye semmiségi panasznak. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be B. B. és T. I. sértettek képviselőjük útján a Bp. 384. §. 9. pontja alapján a bizonyításfelvétel elrendelésének megtagadása miatt és a Bp. 385. §. 1a) pontja alapján a vádlottak bűnösségének megnem állapítása miatt, valamint mert vádlottak a sértettek felmerült költségeiben nem marasztaltattak. A semmisségi panaszoknak a vádlottaknak a költségekben való marasztalására irányuló részét a m. kir. Kúria a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében visszautasította, mert semmisségi panasz csakis anyagi vagy alaki semmisségi ok alapján érvényesíthető, a költségekben való marasztalás mellőzése, semmisségi okot nem képez, miért is ez irányban semmisségi panasz ki van zárva. (Budapest, 1937. évi február 25-én. — B. II. 5089/1936.) A határozat megfelel a gyakorlatnak. L. BJT. LXXV: 1938., LXXXII: 91. Hatásköri büntető eljárási jogrendszerünk a semmisségi okok zárt körének elvi álláspontján áll. A Bp. 428. §-nak első bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kir. ítélőtáblának másodfokban hozott ítélete ellen csa*k semmisségi ok alapján van helye semmisségi panasznak. A költségek felől rendelkező jogszabályok (mint aminő a Bp. 479. §. harmadik bekezdése) megsértése kifejezetten nincs semmiségi oknak nyilvánítva s nem vonható a Bp. 387. §-nak 5. pontja alá sem, mert sem a fentebb említett 479. §. harmadik bekezdésében, sem a 327. §. 8. pontjában foglalt rendelkezés elmulasztása nincs semmiség terhével szankcionálva. A határozat felidézi azt a vitát, amely a gyakorlatban és az iroda-