Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

240 Büntetőjog. által az 1932: XXI. t.-c. 3. §. 2. pontja szerint, míg ifj. K. K. vádlott az alkalmazott hamis bélyeg tudva felhasználása, forgalombahozatala által az 1932: XXI. t.-c. 3. §. 3. pontja szerint. Mindkét alsóbbfokú bíróság jogi álláspontja téves. Az 1907. évi V. t.-c. lő. §-ának 1. bekezdése értelmében e törvény előző szakaszaiban említett mértékekkel — így többek közt a súlymértékekkel — való mérésre a közforgalomban, vagyis szolgáltatások terjedelmének megállapítása céljából rendszerint csakis hitelesített mértékek és mérőeszközök használhatók. Ugyanezen törvényszakasz utolsó bekezdése szerint pedig a mértékek és mérőeszközök helyességének ellenőrzésére szolgáló hitelesítés azok hatósági megvizsgálásából s az ennek megtörténtét tanúsító bélyeg alkalmazásából áll. Ugyanezen t.-c. 35. §-a értelmében pedig, aki a — többek közt — a jelen törvény alapján a kereskedelemügyi miniszter által rendeletileg megállapítandó hitelesítésié szolgáló bárminemű bélyeget felhasználás vagy forgalombahozás végett utánoz vagy meghamisít, vagy tudva felhasznál vagy forgalomba hoz, amennyiben ez a cselekmény a tett elkövetésének helyén fennálló törvények értelmében súlyosabb minősítésű büntetendő cselekményt nem képez, kihágást követ el. Ezzel szemben „az 1932: XXI. t.-c. 3. §-a szerint bélyeghamisítás vétségét követi el: 2. aki bélyeget akár utánzatként, akár nem utánzatként jogtalanul előállít, vagy jogtalanul alkalmaz és 3. aki a 2. pontba ütköző módon utánzott, meghamisított, előállított vagy alkalmazott bélyeget tudva felhasználja vagy forgalomba hozza". Ugyanezen t.-c. 1. §-ának 2. pontja éltelmében pedig — amely az adott esetben egyáltalában szóbajöhet, s amely pontra is alapítja a kir. ítélőtábla az ő ítéletét — e törvény alkalmazásában bélyeg alatt érteni kell a következő jegyeket: 2. az oly hatósági jegyet, vagy pecsétet, amely adó biztosítására, fém természetének és béltartalmának, más anyag átvételének vagy minőségének, hordó vagy más tartály űrtartalmának bizonyítására szolgál vagy amelyet pénzügyi hatóság vagy közeg alkalmazott". A tényállásban írt vádbeli bélyeg azonban a most felsorolt esetek egyike alá sem vonható. De, hogy ez a törvényhely a kérdéses bélyeget nem is kívánta ilyen bélyegnek minősíteni, s ekként nem is kívánta e részben az 1907. V. t.-c. 35. §-ának miniszteri indokolásában kívánatosnak jelzett revíziót gyakorolni, mutatja az, hogy míg az 1932: XXI. t.-c. első bekezdése értelmében az ezt megelőző „az 1897: XXXVII. t.-c. és az 1921: LIL t.-c. 18. §-a hatályát veszti és helyükbe — az alábbi 1—8. §-okban foglalt rendelkezések lépnek", addig az 1932: XXI. t.-c. az 1907. évi V. t.-c. 35. §-át nem helyezte hatályon kívül. A vádlottakkal szemben vád tárgyává tett s fennebb írt tett tehát nem az 1932: XXI. t.-c. 3. §-ának 2.. illetve 3. pontjában írt vétségnek, hanem az 1907. évi V. t.-c. 35. §-ában meghatározott kihágásnak a tényálladékát állapítja meg.