Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

6 Közigazgatási jog. lapításánál ezenkívül a 7000/1925. M. E. rendelet VIII. fejezet 104. pontja értelmében a közétkezési pénzből havi 20 pengő 40 fillér és az 1930. évi XXVI. t.-e. 2. §-ban megjelölt előfeltételek fennforgása esetén a rendőrségi pótdíj képez a nyugdíjba beszámítható javadalmazást. Nincs azonban oly jogszabály, amely az élelmezési váltság összegét az ellátás megállapításánál beszámítani rendelné és ezért az erre irányuló panaszbeli kérelemnek, törvényes alap hiányában, ugyancsak nem lehetett helyet adni. Ellenben a rendőrségi pótdíj beszámítása iránti kérelem alapos. Az 1930. évi XXVI. t.-c. 2. §-nak c) pontja és illetve a 3260/1930. M. E. rendelet 2. §-a és 4. §-nak c) pontja értelmében ugyanis az államrendőrség őrszemélyzete részére rendszeresített rendőrségi pótdíj azoknál, akik nem a szolgálatban valósággal eltöltött 40 év után, avagy 60-ik életévük betöltése után helyeztettek nyugállományba, a nyugdíjba beszámítható javadalmazást akkor képez, ha „mint mindennemű szolgálatra alkalmatlanokat felülvizsgálat útján nyugalomba helyezték". A mindennemű szolgálatra való alkalmatlanság ez esetben, minthogy sem a törvény, sem a rendelet kereset- és munkaképtelenségről említést nem tesz és illetve nem teljes kereset- és munkaképtelenséget szab meg előfeltételül — csakis úgy értelmezhető, hogy a kérdéses egyén abban a szolgálati ágban, amelyben alkalmazva van, mindennemű szolgálatra alkalmatlanná vált és ennek felülvizsgálat útján történt megállapítása folytán helyeztetett nyugalomba. Az iratok és jelesül a csatolt felülvizsgálati jegyzőkönyv szerint a panaszos a felülvizsgálatnál rendőri szolgálatra alkalmatlannak és mint ilyen nyugalomba helyezendőnek minősíttetett. A felülvizsgáló bizottság minősítésében ugyan kifejezetten nem foglaltatik benne, hogy a panaszos a rendőrségi szolgálatban „mindennemű" szolgálatra alkalmatlan, de tekintettel arra, hogy alkalmatlansága miatt nyugalomba helyezését javasolja, — nyilvánvaló, hogy minősítése csakis így értelmezhető és a panaszos ennek alapján helyeztetett nyugalomba. Az idézett törvényes rendelkezések értelmében tehát a panaszosnak törvényes igénye van arra, hogy rendőrségi pótdíja a nyugellátás megállapításánál beszámítható javadalmazásként beszámíttassák. (1936. jan. 28. — 3298/1934. K. sz. — 1551. E. H. — Kod. 1937. évi 1. f. 8.) 10. 1930: XXVI. t.-c. 7. §. 1. bek. — A lovasrendőrnek olyan balesete, amely minden más lovast is érhet azáltal, hogy a ló leveti — nem tekinthető olyan balesetnek, amely az 1930: XXVI. t.-c. 7. §-ának 1. bekezdése értelmében, az eset körülményeinél fogva rendkívüli méltánylásra érdemes. Kb. Az 1930: XXVI. t.-c. 7. §-ának 1. bekezdése értelmében a m. kir. államrendőrség fegyver és egyenruha viselésére jogosított tagjai részére az általuk utoljára élvezett beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjat kell engedélyezni, tekintet nélkül arra, hogy a nyűg díjra igényt adó legkisebb szolgálati időt betöltötték-e, s hogy ideiglenes