Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Rendes bírása;/ és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 165 Végrehajtási ügyek. 587. Ezt a kérdést a Hatásköri Bíróság tagadó értelemben döntötte el az alább kifejtettek alapján. Az általános jogfogalmi meghatározás szerint ugyanis ingó dolog (ingóság) alatt szűkebb értelemben csak az ingatlantól különböző testi tárgy (az ember személyének kivételével) értendő, míg a jogok (követelések) más jogi csoportba tartoznak és rájuk az ingókra vonatkozó jogszabályok csak akkor alkalmazhatók, ha az a jogszabály céljából és természetéből következik, vagy maga a jogszabály kifejezetten akként rendelkezik. A K. K. H. Ö. azonban, — amely a végrehajtásról szóló IV. fejezetében maga is megkülönböztetést tesz ingóságok és követelések között, — az 59. §-ának az első bekezdésében csak „ingóságok"-ról, a második bekezdésében pedig csak „tárgyak"-ról tesz említést, amivel szemben — mégpedig kétségtelenül az ingóságok és követelések együttes meghatározására, — a harmadik bekezdés első mondatában „a végrehajtást szenvedőnek egyéb javai" kifejezést használja. A K. K. H. ö. idézett rendelkezéseinek a szószerinti magyarázata tehát már önmagában arra enged következtetést, hogy a K. K. H. ö. 59. §-ának kifejezetten ingóságok, tárgyak lefoglalása esetére vonatkozó intézkedése követelés lefoglalása esetében nem alkalmazható. Ugyanerre az értelmezésre kell jutni a törvény céljának vizsgálata mellett is. A K. K. H. Ö. 59. §-ának első bekezdésében foglalt jogszabály alkalmazását elsöízben. —• mégpedig szószerint azonos szöveggel, — az 1920: XXIII. t.-c. 100. §-a írta elő. A most hivatkozott törvény javaslatának a fenti szöveghez (mint 96. illetőleg 99. §-hoz) fűzött és a törvény célját megvilágosító miniszteri indokolása a következőket tartalmazza (Képviselőházi Irományok 1920—23. évi II. kötet 143. oldal): ..Oly adózók részéről, akiknek ingatlan vagyonuk nincs és akiknek adótartozásuk biztosítására más nem található, mint a lakásukon levő bútorok, az államkincstár kijátszása, különösen városokban már egész rendszerré fejlődött. Az ily adózók ugyanis bútoraikat vagy álhitelezők által bírói úton, vagy adótartozás fejében közigazgatási úton elárvereztetik, az árverésen a bútoraikat rokonaik vagy ismerőseik által potom áron megvétetik, valójában pedig maguknak tartják meg. Ezek az adózók aztán az adófizetés alól. bármily nagy keresetük legyen is, később mentesítve vannak, ellenük többé nem lehet eljárni, mert a birtokukban levő, de egyízben már elárverezett ingóságok újabbi lezálogolása esetében az árverési vevő az árverési jegyzőkönyv alapján az újabb lezálogolást tulajdoni igénykeresettel sikeresen megtámadja és az újabb zálogolást feloldja. Ennek a visszaélésnek a meggátlását célozza az ebben a szakaszban foglalt rendelkezés. Különben ez a rendelkezés a végrehajtási törvényeinkben sem ismeretlen. Az 1881: LX. t.-c. 72. §-a értelmében ugyanis a bérbeadót törvényes