Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

16Ü Hatásköri Bíróság határozatai. házat nem közjogi alapon, hanem tisztán öröklési, tehát magánjogi jogcímen illeti meg. Hb. Hazai jogunk szerint a halál esetére való szerzés, jelesül az elhunyt személy vagyonában — a hagyatékban — az elhalálozás tényétől függő részesedés joga az arra a törvényes jogszabályok vagy végrendelet alapján jogosultakat nem közjogi, hanem öröklési, tehát kizárólag magánjogi címen illeti meg. A végrendeleti örökös, illetőleg a végintézkedés szerint jogosított,, valamint az azzal szemben fellépő és csak az elhunyt halálától feltételezetten keletkező vagyoni, vagyis öröklési jogi természetű igényt érvényesíteni kívánó fél között tehát a jogviszony szintén nem közjogi, hanem magánjogi természetű. A jelenlegi élő jogunk szerint — figyelemmel az 1557: X. t.-c. 5. §-ára. továbbá az 1647: CII. t.-c. 4. és 6. §-ára, úgyszintén az egyházi személyek utáni örökösödés szabályozása tárgyában kiadott királyi, illetőleg kormányhatósági rendeletekre, így az 1774. évi augusztus 8-iki 3524. számú, az 1776. évi február 13-iki 867. számú, az 1812. évi október hó 6-iki 4030/24.269. számú helytartótanácsi rendelkezésekre — vitán felül áll, hogy eltekintve az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesektől, a Kollonics-féle egyezmény (1715: XVI. t.-c.) alá nem tartozó- római katolikus egyházi személyeknek — az alsóbbrendű papoknak — szabad végrendelkezési joguk van. Ezt a szabad végrendelkezési jogot csak az örökhagyónak az egyházi rendbe felvétele előtt, illetőleg az egyházi törvények szerint érvényesen fennállott házasságából született leszármazók és örökbefogadott gyermekek, valamint a szülők törvényes osztályrésze (kötelesrésze) korlátozza. A kir. igazságügyminiszternek és a kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek az 1894: XVI. t.-c. 127. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 1904. évi T. 107/15. számú rendelete azonban, 1. §-ának 3. pontjában érintetlenül fenntartott jogszabályként hivatkozik az 1839. évi március hó 12. napján 9554. szám alatt kelt helytartótanácsi rendelettel újólag érvénybe helyezett 1802. évi július hó 13. napján 18.253. szám alatt kelt helytartótanácsi rendeletre. A hivatkozott s 1802. évi július hó 13. napján 18.253. szám alatt kelt helytartótanácsi rendelet pedig lényegileg akként rendelkezik, hogy egyházmegyei statútumokban állapíttassák meg az egyházmegyei javadalmasoknak az a kötelezettsége, hogy hagyatékuk bizonyos részét papneveldék és elaggott papok intézetére hagyják. Ezek szerint tehát az alsóbbrendű papok végrendelkezési szabadsága — a törvényes osztályrészre jogosítottak kötelesrészén felül — még a fenti, bizonyos meghatározott egyházi célokra megállapított köteles hagyomány rendelésre vonatkozó kötelezettséggel van korlátozva, minekfolytán a köteles hagyományra jogosult e jogának megnyíltával, vagyis az örökhagyó elhalálozásával igényt szerez a hagyatékból a fentebb meghatározott célok javára kötelezően járó részre.