Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 153 Közszolgálati jogviszony. 579—580. Hb. A különös megbízatás fogalmi körébe kell vonni a szerződést is, hogyha az hatósági funkció ellátására irányul, mert egyrészt valamely megállapodásnak közjogi vagy magánjogi jellegét nem a megállapodásnak a magánjogi terminológiában szokásos elnevezése, hanem az dönti el, hogy a megállapodásnak közjogi vagy magánjogi jogviszony-e a tárgya; másrészt, mert ha csak a szerződésben a magánjog szabályainak alkalmazása kifejezetten kikötve nincs, a közigazgatás teendőire való alkalmazás esetében a vélelem a szerződésnek közjogi természete mellett szól. így pl. a szerződésben olyan kikötések felvétele, amelyek — mint a felmondás és a fegyelmi eljárás nélküli azonnali hatályú elbocsátás stb. — a magánjogi szolgálati jogviszony jellemvonásai, egymagában a hatósági funkció ellátására való vállalkozást közjogi jellegétől nem fosztja meg. (1929. Hb. 3., 1932. Hb. 64. stb.). Minthogy a községi kisbíró ebbeli minőségében kézbesítéseket eszközöl, hirdetményeknek dobszó útján közlését végzi, továbbá felügyel a mezőőr és éjjeli őr működésére, vagyis — a szolgai teendők ellátásán kívül — a község közigazgatási hatósági teendőinek ellátásában is segédkezik, ennélfogva egymagában az a körülmény, hogy D. L.-t községi kisbíróként nem választással, hanem a községi bíró által történt felfogadás útján, vagyis szerződéssel alkalmazták, a nevezett közszolgálati minőségét nem zárná ki. D. L. azonban — az alább kifejtettek folytán — még sem volt közszolgálati alkalmazottnak tekinthető. A nevezett a l.-i járás főszolgabírája előtt történt meghallgatása során azt adta elő, hogy 1926. évi február hó 17. napján B. P. főszolgabíró előtt — két. azóta elhunyt személy jelenlétében — esküt tett. Ezzel szemben a l.-i járás főszolgabírája 1936. évi május hó 12. napján 2037/1936. szám alatt a Hatásköri Bíróságnak azt jelentette, hogy B. P. főszolgabírónak nincsen tudomása arról, hogy D. L. kisbíró esküt tett volna, továbbá, hogy az állítólagos eskütételre vonatkozóan sem a főszolgabírói irattárban, sem pedig a l.-i körjegyzőségnek — ahová annak idején F. község tartozott — irattárában adat nem található. Megjegyezte végül a főszolgabíró a jelentésében, hogy az eskütétel a szegődményes szolgák (kisbírók) részéről nem szokásos és azelőtt sem volt szokásban. Ilyen körülmények között, jelesül az eskütételre vonatkozó igazoló adat hiányában és tekintettel arra. hogy a hivatalszolga (kisbíró) részére F. község szervezési szabályrendelete sem írja elő a hivatali eskü, illetőleg fogadalom letételét: tényként kellett megállapítani, hogy D. L. kisbíró sem a szolgálatba lépésekor, sem azóta hivatali esküt, illetőleg fogadalmat nem tett. A hivatali eskü. illetőleg fogadalom letételének, mint — a fentebb kifejtettek szerint — a közszolgálati alkalmazás törvényes előfeltételének hiányában azonban a felperes és F. község közötti szolgálati jogviszony nem közjogi, hanem magánjogi jellegű jogviszony volt. , Minthogy pedig általános hatásköri szabály, hogy a magánjogi jog-