Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Egyéb illetékek. 505. 119 részéről kiadott fogadási engedélylevelek illetékének alapjába az az összeg, amelyet az engedélyes a földmívelésügyi miniszteri rendelkezés értelmében való kezelés és továbbítás végett, közszolgáltatás címén tartozik a versenyt rendező egyesülethez beszolgáltatni. Kb. I. Abban a vitás kérdésben, hogy a lóversenyi üzletszerű vagy nyilvános fogadások után az 1894: XXIX. t.-c. 7. §-a értelmében járó külön illetéken felül le kell-e róni, egyúttal az ill. díjj. 86. tételének a) pontjában meghatározott illetéket is, a pénzügyi hatóság és a panaszosok egyaránt főként az idézett törvény 9. §-ának értelmezéséből származtatják a felfogásuk jogosultságát. Így a panaszosok azzal érvelnek, hogy a törvény 9. §-ának azt a szabályát, hogy a lóversenyi kölcsönös fogadások közvetítését a fentidézett törvényben (6. §.) meghatározott levonásokon felül más illeték nem terheli, a gyakorlat kiterjesztette — értelemszerűen — a lóversenyi üzletszerű vagy nyilvános fogadásokra is, ami abban nyilvánult meg, hogy az utóbbi fogadásokkal kapcsolatban sem követelt a pénzügyi hatóság eddigelé sohasem a fentidézett törvény (7. §.) szerint járó külön illetéken felül más illetéklerovást, és ettől az értelmezéstől csak az ezúttal szóban lévő illetékkiszabási határozat tért el, amely azonban a négy évtizedes ellenkező gyakorlattal szemben helytálló nem lehet. A megtámadott pénzügyigazgatósági határozat viszont azon a szemléleten alapszik, hogy mert a törvény 9. §-a a 6. §-nak kifejezett felhívásával hangsúlyozottan csak a kölcsönös fogadások közvetítésére nézve mondja ki a más illeték alól való mentességet, ebből azt kell következtetni, hogy az üzletszerű vagy nyilvános fogadások — a 7. §-ban rájuk rótt külön illeték ellenére — az érvényben lévő általános illetékszabály alól nem mentesek és ha a pénzügyi hatóság ebben a viszonylatban az általános illetékszabályt mindezideig nem alkalmazta is, most és ezen túl az elévülési határidőn belül azért alkalmazhatja. A bíróság az 1894: XXIX. t.-cikk keletkezési folyamatára figyelemmel úgy találta, hogy a fent ismertetett gondolatmenetek egyikének sem helytálló a kiinduló pontja. A törvény eredeti javaslata abból a célból, hogy a kölcsönös fogadások közvetítését a köz javára — a lótenyésztés érdekében — a korábbi állapottal szemben erősebben megterhelje, meghatározott levonások alakjában különös közszolgáltatás alá vonta az ebben a forgalomban elhelyezett fogadási téteket és ebbe az új közszolgáltatásba beleolvasztotta mindazokat a különböző közterheket (adót, illetéket, stb.), amelyek a fogadások kölcsönös közvetítésére azelőtt nehezedtek. Ennek megfelelően már a törvény eredeti javaslatában benne volt az a mentességi szabály, amelyet a törvény 9. §-a tartalmaz. Az üzletszerű vagy nyilvános fogadásokat ellenben az eredeti törvén vjavaslat nem tartotta megterhelhetőnek olyanféle különös szolgáltatással, mint amilyennel megterhelte a kölcsönös fogadások közvetítését,