Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

72 Pénzügyi jog. tárnára eső házadó törlését nem lehet megtagadni abban az esetben, ha nincs helye annak a vélelemnek, hogy a házbirtokos a használatot a maga részére kívánja fenntartani. Kb. Panaszos kifogásolja, hogy a pénzügyigazgatóság megtagadta az 1933. évi április hó 1-én megüresedett háza után az üresen állás tartamára kivetett házadónak a törlését, annak ellenére, hogy a háznak volt lakója a házat üressé tette, azt panaszos nem vette használatba s — szándéka ellenére — bérbe sem adta, A panasz alapos. A H. H. Ö. 22. §. (1) bekezdésének 4. pontjában foglalt azt a rendelkezést, hogy adótörlésnek a „rendszerint bérbeadás útján hasznosított" és üresen álló, vagy évközben megüresedett épületek (épületrészek) után van helye, a pénzügyigazgatóság tévesen értelmezte. A szóbanlevő törvényhelynek, mint pozitív rendelkezésnek az értelmét, helyesen, csak az ehhez fűzött utasításnak azokkal a negatív rendelkezéseivel egybevetve lehet meghatározni, amelyek szerint, nincs adótörlésnek helye laküresedés címén azok után az épületek (épületrészek) után: 1. amelyeket rendszerint a tulajdonos maga használ, 2. amelyek az ő használati rendelkezése alatt állanak, vagy 3. amelyeket másnak teljesen ingyen engedett át. Az utasításnak ezen rendelkezései közül az 1. alatti azt jelenti, hogy ha az épületet (épületrészt) a tulajdonos rendszerint maga használja, akkor azt tartósan üresnek, vagyis a tulajdonos használatán kívül állónak nem lehet tekinteni. A 2. alatti rendelkezés nem azt jelenti, hogy nem lehet helye az adó törlésének, ha az épület (épületrész) a tulajdonos rendelkezésére áll, mert ebben az esetben laküresedés címén adótörlésnek sohasem lehetne helye, tekintve, hogy a bérbe nem adott lakással a ház birtokosa, ebből a jogából folyóan mindig rendelkezhetik. A „használati" rendelkezés pozitive azt jelenti, hogy a tulajdonos az épület (épületrész) használatát a maga részére kívánja fenntartani, ami negatív meghatározásban azt jelenti, hogy azt nem akarja másnak bérbeadni vagy ellenérték nélküli használatra másnak átengedni. A 3. alatti eset valójában csak megismétlése a H. H. Ö, 8. !§. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (6) bekezdésében foglalt annak a szabálynak, hogy a másnak ingyen átengedett épület ugyanolyan elbírálás alá esik, mintha a házbirtokos saját használatára volna rendelve. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a törvény „rendszerint bérbeadás útján hasznosított" szavainak az az értelme — ami ennek a bíróságnak állandó gyakorlatában is kifejezésre jutott — hogy nem lehet megtagadni az üresen álló vagy évközben megüresedett épületek (épületrészek) után az üresedés tartamára eső házadónak a törlését abban az esetben, ha a ház birtokosa az üresen álló, vagy évközben megüresedett épületet (épületrészt) bérbe akarja adni, vagyis ha nincs helye annak a vélelemnek, hogy azoknak a használatát a maga részére kívánja fenntartani. Ezt a körülményt, kétség esetén, a ház birtokosa, arra alkalmas módon bizonyítani köteles (a bérbeadási szándéknak a ház kapuján, újságban vagy más módon való hirdetése, stb.).