Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

40 Közigazgatási jog. 1. G. Z. és 13 társa — vagyis az összes megválasztott törvényhatósági bizottsági rendes és póttagok, dr, Gy. I. kivételével — a megválasztásuk érvényre emelését kérik. Tagadják, hogy az egyes szavazókörökben a bizalmi férfiak száma a törvényben előírt 4-nél több volna; azt állítják, hogy a négyen felüli egyének úgynevezett „összekötők" voltak. Vitatják, hogy még abban az esetben is, ha a megengedettnél nagyobb számú bizalmi férfiú volt volna is, ez a választás eredményére semminő befolyással nem volt, mert a bizalmiak szerepe a választásnál csak megfigyelő, de érdemben semmiféle intézkedésre nem jogosultak. A felszólaló Cs. L., — akivel és társaival a bíróság a panasziratot az 1896: XXVI. t.-cikk 106. §-a értelmében közölte — vádiratában azt vitatja, hogy az úgynevezett ,.összekötők" (külön megbízottak) nem is szerepelhetnek a törvényhatósági bizottsági tagválasztásokon, mert ezek alkalmazása csak az országgyűlési képviselőválasztásokon van megengedve. Állítja továbbá, hogy a szociáldemokratapárti bizalmi férfiak azzal, hogy pártjuk vörös jelvényét hordták, megfélemlítették a választókat. Az igazolóválasztmány 5435/1932. számú felterjesztése szerint az úgynevezett összekötői tisztet nem a bizalmi férfiakként szereplő egyének látták el. 2. Dr. Gy. L külön panaszában annak kimondását kéri, hogy ő törvényesen megválasztható volt. Előadja, hogy neki D. városban lakása van, csaknem hetenkiní D.-n tartózkodik, de különben is, mint D. városnak: H. vármegye székhelyvárosának országgyűlési képviselője, az 1929: XXX, t.-cikk 2. i§. (4) bekezdése c) pontjának és 7. §-a (6) bekezdésének egybevetett s kitérjesztőleg értelmezendő rendelkezései alapján ő H. vármegye bármely községében vármegyei törvényhatósági bizottsági taggá választható. II. 1. G. Z. és társai panaszának a bíróság helyet adott a következő okokból: A bizalmi férfiak szerepére vonatkozóan az 1929: XXX. t.-c. 16. §. (5) bekezdése akkép rendelkezik, hogy ,,a választók" a szavazás megkezdése előtt, a szavazatszedő küldöttség mellé négy bizalmi férfit jelölnek ki. Ha a választók ezzel a jogukkal élni nem kívánnak, a bizalmi férfiakat a szavazatszedő küldöttség elnöke jelöli ki. A választás helyén együtt jelenlévő ötven választó jogosult egy bizalmi férfit személy szerint megjelölni, a bizalmi férfiak száma azonban ebben az esetben sem lehet négynél több. A bíróság az iratokból megállapította, hogy azokban a szavazókörökben (L, II., IV.), amelyekben az igazolóválasztmánynak a panaszosok által tagadásba vett, de meg nem döntött megállapítása szerint a törvényben megszabott négynél több bizalmi férfi működött, a számfelettieket az elnök — az I. szavazókör kivételével — a szavazás megkezdése után, az I. szavazókörben pedig a szavazás megkezdése előtt fogadta el. Az V. szavazókörben pedig kezdetben csak három bizalmi férfi volt, a negyedik csak az ebédidő alatt működött s akkor is az egyik eltávozott bizalmi férfi helyett. Kétségtelen, hogy a bizalmi férfiak száma a hét szavazókör közül négyben, tehát a szavazókörök nagyobbik részében a törvény rendelkezéseinek