Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

34 Alkotmányjog. láson előterjesztett azt a kifogást ugyanis, mely szerint az ismertetett belügyminiszteri határozat következében a V. T. 132. §-ának rendelkezésére való tekintettel e bíróságnak a választás érvényessége kérdésében csak a képviselőház erre irányuló nyilatkozata után áll módjában döntenie, a bíróság alaptalannak találta és az arra irányuló kérelmet, hogy a tárgyalás a képviselőház ilyen értelmű átiratának beérkezéséig elhal asz tassék, teljesíthetőnek szintén nem tartotta. Az idézett törvényhely nevezetesen a megválasztott képviselők igazolásáról rendelkezik és csak ennek keretében teszi függővé a m. kir. közigazgatási bíróság eljárását a képviselőház erre irányuló határozatától. Abban az esetben azonban, iha a választás ellen panaszt terjesztettek elő, az előbbi törvényszakasz 3. bekezdése értelmében az igazolást a képviselőház függőben tartja és a bíróság a panaszt saját törvényes hatáskörében a képviselőház erre irányuló határozata nélkül bírálja el. De nem állapítja meg a kérelem jogosságát a törvény 139. §-ának rendelkezése sem, amely a képviselőház összeférhetetlenségi bizottságának biztosít jogkört a választhatóságot kizáró körülmény fennforgása esetén, mert ennek az eljárásnak viszont csak a képviselő igazolása után van helye, már pedig az adott esetben a megválasztott képviselő igazolása a V. T. 132. §. 3. bekezdésénél fogva függőben tartatott. Az előadottak folyományaként az ügyet érdemi döntésre alkalmasnak és a bíróság hatáskörét fennállónak tekintve: a <m. kir. belügyminiszternek törvényes hatáskörében hozott, ismertetett döntése alapján meg kellett állapítani, hogy a megválasztott képviselő a V. T. 1. §-ában felállított annak a követelménynek, hogy 10 éve magyar állampolgár legyen, nem felelvén meg, választójoggal nem rendelkezett, illetőleg választójogát az idézett törvény 8. §-a 5. bekezdésének 1. pontjában foglalt rendelkezésnél fogva nem gyakorolhatja, a törvény 9. §-ának 1. bekezdése értelmében tehát országgyűlési képviselővé sem volt választható. Ezek szerint a bíróság a panaszban felhozott, a V. T. 100. §. 1. bekezdésének 1. pontjában meghatározott azt az érvénytelenségi okot, hogy a képviselő a választás időpontjában a törvény értelmében egyáltalában nem volt megválasztható, bizonyítottnak találta. A választás érvényessége kérdésében ennélfogva a tényállás további vizsgálatának mellőzésével ebből az okból a V. T. 124. §-a alapján a rendelkező rész szerint kellett határozni és egyúttal a 128. §. 5. bekezdéséhez képest a megválasztott képviselőt a felmerült eljárási költségek megfizetésére kellett kötelezni, A költségek összegének megállapításánál az 18%: XXVI. t.-c. 145., illetőleg 147. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelően figyelembe vette ugyan a bíróság, hogy a panaszlók részéről előterjesztett és a fentebb előadottak szerint teljesíthetőnek nem talált többi kérelem tárgyalása többletköltséggel nem járt, de ezzel szemben indokoltnak mutatkozott a panaszlók javára eső költség összegének megfelelő arányú csökkentése annak folytán, hogy a panasziratban foglalt és a tárgyaláson elő nem adott ténybeli elő-