Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

32 Alkotmányjog. 1935. évre érvényes fo.-i névjegyzékében íel van véve és igaz az is, hogy az idézett törvény 121. §-a szerint a választói névjegyzék az abban felvett választók jogosultsága tekintetében ellenbizonyítást kizáró teljes bizonyíték. Ezzel szemben azonban maga a most idézett törvényihely is megengedi annak bizonyítását, hogy a képviselő valamely más okból nem volt megválasztható, a 8. §, 5. bekezdése pedig a választói névjegyzékbe felvett választó választói jogának gyakorlását is kizárja akkor, ha közokirattal igazolják, hogy magyar állampolgárságát elvesztette. A törvény felhívott 121. §-a rendelkezésének a most idézett törvényes rendelkezéssel való egybevetése után — a bíróság más ügyiben is elfoglalt álláspontjának megfelelőleg — helyesen tehát csak az az értelem tulajdonítható, hogy a választói névjegyzék a választói jogosultság egyéb törvényes, feltételeinek megléte tekintetében irányadó ugyan, de az állampolgárság kérdésében annak kifogásolását és< az annak alapjául szolgáló tényék hiányának bizonyítását egymagában a névjegyzékbe történt felvétel ténye ki nem zárja. Támogatja ezt a felfogást az a körülmény, hogy a törvény indokolásából következtethetőleg a törvényhozó a 121, §. rendelkezését kisebb jelentőségű eljárási szabálynak tekintette és így íel sem tehető, hogy a választójog egyik leglényegesebb kellékének, a magyar állampolgárságinak vizsgálatát felmerülő vita esetén ezzel a törvényes rendelkezéssel korlátozni kívánta volna, még kevésbé akkor, amidőn egyébként (10. §. 1. pont) a törvény az állampolgárság kérdésének különös jelentőséget tulajdonít, másrészt (10. §. 7. pont, 132, §. 2. bekezdés) annak vizsgálatát, vájjon a választhatóságot kizáró ok — tehát a magyar állampolgárság hiánya is — adva van-e, az eljárás során minden korlátozás nélkül megengedi. A kifejtettekre való tekintettel a bíróság a választói névjegyzék tartalma ellenére sem zárkózhatott el az állampolgárság hiányára vonatkozólag a panaszlók által előadott tények valóságának vizsgálata elől és a következőket állapította meg: Bár a megválasztott képviselő meghatalmazottja a panaszlók részéről P./3. jel alatt másolatban becsatolt születési anyakönyvi kivonat hitelességét és az abban megnevezett egyénnel való azonosságot kétségbe vonta, azt beismerte, hogy a megválasztott képviselő 1895. évben A.-on, tehát az országtól elszakított területen született és teljes-korúságát csak az 1919. évben érte el. N etn vitás az sem, hogy a megválasztott képviselő b.-i illetőségét a székesfőváros polgármestere 369.761/1934. IV. sz. határozatával elismerte, a m. kir. belügyminiszter pedig 1934. évi november 22. napján 105.261/1934. III. b. szám alatt kiadott okirattal (V. 2. jelű mell.) bizonyítja, hogy K.-K, M. b.-i illetőségű ugyanottani lakos, magyar állampolgár. Ezzel szemben azonban tény az is, hogy B. székesfőváros polgármestere az illetőség elismerése tárgyában hozott határozatát 387.077/1935. IV. számú, az első tárgyalás során még jogerőre nem emelkedett határozatával hatályon kívül helyezte. Ennélfogva a megválasztott képviselőnek községi illetősége