Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 145 Út- és vámügyek. 417. Nem változtat a fentebb kifejtetteken az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-ának rendelkezése sem. Eltekintve ugyanis attóil, hogy — amint arra Budapest székesfőváros árvaszéke is helyesen rámutat — az általános (generális) rendelkezést tartalmazó későbbi keletű ez a törvény a természeténél fogva különleges (speciális) jogszabályt tartalmazó korábbi törvénynek (1914: XLII. t.-c.) hatályát, — a jogszabályok tanának alapvető tétele szerint — nem érintheti, az 1930: XXXIV, t.-c. 137. §-a a hatásköri hovatartozás kérdését csak a törvényes gyermek elhelyezése és tartása iránti ügyek érdemének elbírálása szempontjából szabályozza, de a már meghozott érdemi határozat alapján a végrehajtás kérdésében — és még kevésbbé az osztrák bíróságok által tartási ügyekben hozott határozatok végrehajtása tekintetében az 1914: XLII. t.-c. rendelkezéseitől eltérő — szabályozást nem tartalmaz, minélfogva az 1930: XXXIV. t.-c. 137. §-a a jelen ügyben alkalmazást nem nyerhet. Mindezeknélfogva a jelen ügyben a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1935. akt. 14. — 1935. Hb. 36.) Ut- és vámügyek. 417.1869: IV. t.-c, 1924: XIX. t.-c. — Az államkincstár azért a kárért, amelyet állami közeg a hivatalos el járásában másnak vagyonában szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott, az általános magánjog és a polgári perrendtartás szabályai szerint a rendes bíróságnál perelhető. Vámhitel leszállítása folytán a kereskedőt ért kár megtérítését a károsult a kincstártól rendes bírói úton követeliheti, Hb. A felperes a keresetét lényegileg arra alapítja, hogy a társtulajdonában állott S. G. és Fia cégnek adott vámhitel leszállítása és megvonása, valamint a cég ellen a végrehajtás elrendelése és foganatosítása miatt, amely intézkedések tárgyában az eljárt hatóságok a törvényes rendelkezések nyilvánvaló megsértésével, szabálytalanul jártak el, kényszerülve volt az ingatlanát lényegesen áron alul eladni s ez által néki 85.000 P kára származott. Ezek szerint a felperes keresete kétségtelenül kártérítésre irányul, ama vagyoni felelősség alapján, amely a m. kir. államkincstárt a közegei által hivatalos eljárásukban a magánosnak állítólagos vétkes mulasztással okozott kár tekintetében látszik terhelni. E kártérítési felelősség kérdésének csupán előkérdése a közigazgatási eljárásnak a felperes által állított törvényellenessége, illetőleg szabálytalansága. Ez az előkérdés pedig rendes bírói úton csak abban az esetben nem volna elbírálható, iha maga a főkérdés (a kártérítési felelősség kérdése) sem tartoznék oda. Minthogy az állítólagos kár vámügyi közigazgatási eljárás rendén, tehát speciális közigazgatási eljárásban merült fel, a Hatásköri Bíróságnak a hatásköri kérdés eldönthetése végett mindenekelőtt azt kellett vizsgálat tárgyává tennie, nincsen-e olyan tételes jogszabály, amely az ilyen természetű Döntvénytár. 1936. 10