Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

140 Hatásköri Bíróság határozatai. Továbbá állandó hatásköri jogszabály, hogy a közjogi jogviszonyból felmerülő vitás ügyek csak abban az esetben tartoznak a rendes bíróság hatáskörébe, ha van olyan törvényes jogszabály, amely azok érvényesítését kifejezetten rendes bírói útra utalja. A felperesek jogigényének alapja azonban, mint említve volt, nem a jogelőd katonai szolgálati viszonyában, vagyis nem közjogi jogviszonyban, hanem magánjogi jogviszonyban gyökerezik. A fentidézett jogszabály tehát a kereseti igénynek rendes bírói úton való érvényesítését csak abban az esetben akadályozná, ha a felperesek, illetőleg jogelődjük — függetlenül az alperes tárgyi felelősségétől és az alperes közegének kártokozó vétkes cselekményétől — kizárólag az 1929: XV. törvénycikken nyugvó ellátási igényt kívántak volna a rendes bíróság előtt érvényesíteni. Már pedig a jelen esetben az 1929: XV. törvénycikken túlmenő, kártérítési jellegű igény érvényesítése forog szóban, mert a karpaszományosoK parancsnokának az a ténykedése, hogy gépkocsivezetői vizsga és igazolvány nélkül gépkocsit vezetett, nem tartozik a katonai szolgálat sajátosságai közé. Bíróságaink gyakorlatában az 1869. év óta is, amidőn az ugyanazon évi IV. t.-c. a bíráskodást a közigazgatástól elválasztotta, állandóan alkalmazott jogszabály az, hogy az államkincstár azért a kárért, amelyet állami közeg a hivatalos eljárásában másnak vagyonában szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott, az általános magánjog szabályai szerint tartozik felelősséggel. Az ily kártérítési követelés pedig a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint — hacsak kifejezett eltérő, megszorító vagy kizáró törvényes rendelkezés nincs — a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Azt a kérdést tehát, hogy a felpereseknek az államot a közegeiért terhelő kártérítési felelősségre alapított kártérítési követelése azonos-e a m. kir. honvédelmi miniszter által megállapított azzal az igénnyel, amely a felperesek jogelődjét az 1929: XV. t.-c, illetőleg az 1921: XXXII. t.-c. alapján megilletné és tehát, hogy az utóbbi igény az előbbit kizárja-e, a Hatásköri Bíróság tagadó értelemben döntötte el a fentki.fej.tett okokon felül azért is, mert a katona az állammal, csak a katonai szolgálati viszony szempontjából kerül közjogi jogviszonyba, de egyébként magánjogi jogalanyiságát nem veszti el. Következőleg a katonai szolgálatra tekintet nélkül és attól függetlenül jogot keletkeztető tényekből (minők pl. szerződés, tilos cselekmény, stb.) az állammal szemben létesült jogviszonya már nem közjogi, hanem magánjogi jogviszony. Más szóval: az egyébként magánjogi jogalapon nyugvó igények, amelyek a katonai szolgálatot teljesítő egyént erre a szolgálatra tekintet nélkül illetnék meg, a katonai szolgálat ellenére is fennállanak, jogi természetüket nem veszítik el s tehát közjogi jellegű igénnyé pusztán a katonai szolgálat tényéből kifolyóan át nem változnak. Az államot a közegeinek vétkes cselekményeiért terhelő kártérítési felelősség alapja a kártokozó tilos cselekmény, a kártokozó személy egyéni vétkessége. Ezzel szemben az 1929: XV. törvénycikk, illetőleg az 1921: XXXII. t.-c. 3. és 23. §-a — amint már említve volt — az azok alapján járó nyugdíj