Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)
128 Pénzügyi jog. kiigazította akként, hogy az árverési vevő által átvállalt összegre nézve a zálogjog újból való bekebelezését helyesbítés címén töröltette, s az ingatlanon teherként továbbra is fennmaradó jelzálogjognak, keretbiztosítékí jelzálogjoggá való átalakítását, annak a feljegyeztetésével rendelte el, hogy a jogviszonyban érdekelt személyes adós: az árverési vevő. Az illetéket most az árverési vevő által átvállalt tartozási összegnek a bejegyzése után szabták ki. Az ez ellen intézett panasznak nincs törvényes alapja, mert az 1881: L3C t.-c. 183. §-a kimondja ugyan azt, hogy az árverési vevőnek szabadságában áll a jelzálogos hitelezőkkel megegyezni abban, hogy utóbbiak követelései — amennyiben kielégítést nyernének — a birtokon teherként továbbra is fennmaradjanak, s a 182. §. második bekezdése értelmében ezeket a terheket, illetőleg azoknak az árverési vevő által átvállalt részeit töröltetni nem is kell, ámde a 183. §. második mondata akként rendelkezik, hogy az ilyen követeléseket úgy kell tekinteni, mintha befizették és a hitelezőknek kiutalványozták volna. Ebből az utóbbi rendelkezésből tehát az tűnik ki, hogy maga a törvény is kifejezi azt, hogy az előbbiek alapján továbbra is fennmaradó zálogjognak az alapja, nem az árverést szenvedett régi adósnak a jogügylete, hanem az árverési vevő és. az ilyen hitelezők közt létrejött megegyezés, amit a telekkönyvi hatóság is nyilván kifejezett azzal, hogy a jogviszonyban érdekelt személyes adós, a névszerint megnevezett: árverési vevő. Ebből folyólag a telekkönyvi hatóság által az előbbi végzése kiigazítása céljából hozott, s a panaszirathoz csatolt végzés szerinti bejegyzés alapjául szolgált tartozás sem tekinthető az eredetileg bekebelezve volt követeléssel azonosnak, s azért arra a bejegyzésre nézve az ill. díjj. 16. tételének D. ee) pontjában említett illetékmentesség nem is terjed ki, hanem az illetékköteles. (1936. márc. 19. — 14.902/1935. P. sz. — 1901. E. H. — Pod. 1936. évi 2. f. 28.) 378. 111, díjj. 16. tét. ee). — Már bejegyzett jelzálogjog érvényesítésére szolgáló végrehajtási jelzálogjog feljegyzése, mint ismételt bejegyzés, illetékmentes. (Kb. 9839/1933. P. — M. K. LIII. évf. 36.) 379. 111. szab. 132. §. 2. bek. — Az illetéknek a fizetésre elsősorban köteles részvénytársaságtól való behajthatatlansága bizonyítására a községi elöljáróság nemleges zálogolási jegyzőkönyve és az arra vezetett vagyontalansági bizonyítvány nem elegendő, hanem szükséges annak az igazolása is, hogy az illeték a részvénytársaság felszámolásának keresztülvezetése útján sem nyert kielégítést. (1934. dec. 6. — Kb. 14.775/1934 P 1868. E. H. — Pod. 1935. évi 2—3. f. 67.) 380. Minthogy a zálogjog bejegyzése után járó illetéket a végrehajtási kérvénynek a telekkönyvi hatósághoz érkezése előtt kell bélyeg jegyekkel leróni s ez meg nem történt, ez után a mulasztás után jogosan követel a kincstár felemelt illetéket, annak ellenére, hogy az egyszeres illetéket törölni kellett, mert a
