Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Törvénykezési illeték. 318—321. 117 irányban nem terjedhet túl azon a helyzeten, aminőben a levél akkor lett volna, ha a feltételes illetékmentesség meg nem illeti, Ebből következik a kérdésben keletkezett megállapodás. ad 2.) A kereskedelmi levelek, ha illetékkötelessé válnak, okirati illeték alá esnek. Tudott dolog, hogy az okirati illetékeik szedését, a bizonyos mérvig forgalmi adóztatásszerű szerepe mellett különösen az indokolja, hogy az okirat a hatóságok előtt kiváló erejű bizonyító eszköz, amelynek használata a hatóságoktól és hivataloktól nyerhető jogsegély mérvét fokozza. A feltételes^ illetékmentességben az a kedvezmény nyilvánul tehát, hogy amíg az alakszerű okirat esetében, a kiváló bizonyító erejű eszköznek — az okiratnak — már a keletkezését megterheli az állam az illeték nevű közszolgáltatással, addig a kereskedelmi levéllel kapcsolatban illetékszolgáltatást csak akkor követel, ha a levelet, bizonyító erejének érvényesülése célzatával, hatóság vagy hivatal előtt valósággal felihasználják. Az okiratok bizonyító erejének irányaiban előfordulható változatok meg nem számiálhatók. Ezért nincs meg a lehetősége, de az okirati illetékintézmény fentvázolt lényegéből következően nincs meg az indokoltsága sem annak, hogy a kereskedelmi levél feltételes illetékmentességének megszűnése, ?* bizonyítási célzattal való felhasználáson felül még a célzott bizonyítás irányától is függjön. De nincs is arra semminő jogszabály, amely a mentesség megszűnését ilyen természetű további feltételtől is függővé tenné. A bizonyítási célzattal való felhasználásban kitűzött feltétel általánosságának valamelyes korlátozására legfeljebb abban az irányban lehetne gondolni, hogy a bizonyítás célzata, a jogsegélyt kereső félnek, a levél tartalmával kapcsolatos érdekélben való legyen. De a bírói eljárások természetük szerint mind a felek érdekében folynak, s ilyként ezeknek minéműségéből, az itt jelzett korlátozási iránynak nem adódhatik szerep. Ezért abban kellett megállapodni, hogy a célzott bizonyításnak az iránya, valamint az, hogy a felhasználás1 milyen bírói eljárásban következik be, az illetékmentessége megszűnésének kérdésére közömbös. ad 3.) A kereskedelmi levélnek feltételes illetékmentessége a bizonyítási célzattal való felhasználás esetében szűnik meg. Az ily felhasználásnak az alanya csak a peres fél, illetve a bírói eljárásnak az ügyfele lehet, mert az eljárásban az ügyfél bizonyít, míg pl. a tanúnak a cselekménye a bizonyításnak csak eszköze. Ezért az illetékmentességet csak az ügyfél részéről való felhasználás' szüntetheti meg. A levél felhasználásának a fogalmát azonban nem lehet a felmutatás vagy a benyújtás cselekményére szorítani, mert ennek a fogalomnak a valódi tartalma a felhasználás körül való érdekeltségben van s ennélfogva felhasználónak az ügyfelet kell tekinteni akkor is, ha a levelet kérelme folytán, vagy bizonyítási célzata érdekében, más személy használta fel. Az viszont, hogy a felhasználó ügyféltől is csak akkor lehet a kereskedelmi levél illetékét követelni, ha a levélnek az ügyfél a kiállítója, elfogadója, vagy ezek egyikének jogutódja, az 1. alatti megállapodás indoko-