Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

98 Pénzügyi jog. 2. pontjában ugyanolyan az értelme, aminő az illetékdíjjegyzék 85. tételének 1. pontjában volt, ebből következőleg azt kellett megállapítani, hogy az ingatlanvagyonátruházási illeték alól a M. kir. államvasutakat a személyes illetékmentesség az 1920: XXXIV. törvénycikk értelmében is megilleti. ad b) Az előbbi a) alatti kérdésre vonatkozó megállapodás indokolása a jelen b) alatti kérdésben keletkezett megállapodást is indokolja, mert az 1920: XXXIV. t.-c. 113. §-a szerint az állam által foganatosított kisajátításnak jár a körülírt tárgyi illetékmentesség, s ha a törvény a saját szabályozási területén — amint az előbbi a) alatti kérdéshez kapcsolódó indokolás" kifejtette — az államkincstár megjelölést úgy érti, hogy azzal az állami üzemeket — köztük az államvasutakat — is kifejezi, akkor még inkább áll ugyanez az „állam" megjelölésre, amely tágabb hangzású, mint az államkincstár említése. (250. számú jogegységi megállapodás. — 1936. május. — Pod. 1936. évi 1. f. 3.) 238. 1920: XXXIV. t.-c. 27. §., 1931: XVIII. t.-c. 1. §. — Örökhaszonbérleti jog és az ezzel terhelt ingatlanon emelt felülépítmény tulajdonjogának átruházása esetén a törvényszerű legkisebb érték megosztásának nincs helye. Kb. Panaszosok azt kérik, hogy az özv. B. J.-né és B. G., mint eladókkal, U.-en, 1933. évi szeptember hó 19. napján megkötött adásvételi szerződés alapján kiszabott ingatlanvagyonátruházási illeték alapjául, ne az 1920. évi XXXIV. t.-c. 27. §-ában, illetve az 1931. évi XVIII. t.-c. 1. §-ában meghatározott törvényszerű legkisebb érték, hanem a kialkudott 18.000 pengőnyí szerződésbeli vételár vétessék. Az illeték csökkentésére irányuló ez a kérelem nem alapos. A szóbanlevő szerződés szerint, a panaszosok az okiratban közelebbről megjelölt ingatlanon az eladóktól az arra épült felépítményre tulajdonjogot és a harmadik személy tulajdonát képező telekre az eladókat megillető örökhaszonbérleti jogot szerezték meg. Nem vitás, hogy a fentemlített vételár mindkét jog szerzésének az ellenértéke volt. Illetékalapul 25.840 pengőt vették, mint a szerzés évére kivetett házadó alapjának 8-szorosában kifejezett töirvényszerű legkisebb értéket. Minthogy a panaszosok csak a felépítmény tulajdonjogát szerezték meg és így a telek és az épületre vonatkozólag osztott tulajdon esete forog fenn, — alkalmazandó volna az 1920. évi XXXIV. t.-c. 27. §-ának (5) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amelynek értelmében ilyenkor a törvényszerű legkisebb értéket a telek és az épület együttes értékének kell tekinteni, amelynek a két alkotó rész között való megosztása egyezség vagy becslés útján határozandó meg. A fentiek szerinti megosztásnak azonban a jelen esetben helye nincs1, mert örökhaszonbérleti jog és felülépítmény a szerzés tárgya. Kétségtelen ugyanis, hogy az örökhaszonbérlet jogának, mint az ingatlanhoz kapcsolt jognak, az ingatlannal, — már mint a felülépítménnyel — együtt történő átruházása is a már említett törvénycikk 2. §-ának (3) be-