Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

84 Pénzügyi jog. rekben is alkalmazni kell-e akkor, amikor a perbíróság a költségeket a febk között kölcsönösen megszűntette? A törvény 8. §-a általában perben felmerült illetékekről rendelkezik, s ezeket a rendelkezéseket nem korlátozza a pereknek csak bizonyos nemeire. Nem tartalmaz tehát korlátozó rendelkezést az igényperekre sem. Igaz ugyan, hogy a törvény marasztalási összeget említ, mint a melynek aránylag megfelelő illetékeket köteles viselni a szegényjogos fél ellenfele. De a törvény célzatából és más korlátozó rendelkezés hiányában, nyilvánvaló, hogy a törvény nemcsak a készpénz iránt folyamatba tett perekben akart védelmet nyújtani a szegényjogos fél ellenfelének. Számos pernek a tárgya nem készpénz, hanem nagyértékű ingóság, ingatlan, rendszerint nem kizárólag készpénzhagyaték stb. S a törvénynek nem lehetett célzata, hogy ezeket kivonja a 8. §-ban lefektetett rendelkezések alól, mert a törvény akkor nem szolgálná azt a célt, amely erre a rendelkezésre indította. Nyilvánvaló, hogy a marasztalási összeg alatt tulajdonképpen helyesen marasztalási értéket kell érteni. Ezek után most már csak az a kérdés, hogy igényperben, ha a bíróság a lefoglalt ingókat a zár alól feloldotta, a perben alperesként szereplő végrehajtató pervesztesnek tekintendő-e? A kereset valaminek teljesítésére, abbanhagyására, tűrésére valamely vitás jognak vagy jogviszonynak megállapítására stb. irányulhat. A pernyertességnek, vagy a pervesztességnek és a mérvének a kérdését eldönti az a körülmény, hogy a bíróság a kereseti kérelemnek egészben vagy milyen részben adott helyet, vagy azt elutasította-e. A végrehajtató alperes ellen az igénylő felperes által indított igényperben a kereset arra irányul, hogy ingó vagyon a bírói zár alól feloldassék. Abban az esetben tehát, ha a bíróság a keresetnek egészben vagy egyes részében helyet ad, nyilvánvaló, hogy a végrehajtató az ellene indított perben egészben vagy részben pervesztes, minthogy elveszti a lefoglalt ingókra a foglalással nyert jogát. Mint pervesztes tehát az illetékeket a 8. §. értelmében köteles viselni. (Kb. 247. számú jogegységi megállapodás. — Pod. 1935. évi 1. f. 24.) 229. 1920: XXIV, t.-c. 42. §. — A kényszeregyességi eljárásban nem lehet felemelt illetéket követelni attól, aki az illeték elsősorban! fizetésére kötelezve nem volt. (Kb, 15.699/1931. P. sz. , — M. K. LIII. évf. 13.) 230. 5100/1931. M. E. sz. r, 66, §. 4. bek. — A 176. sz. jogegységi megállapodásban kifejezett az az álláspont, hogy mindazokban az esetekben, mikor az ítéleti illeték készpénzben jár, a bírói egyezség után járó illetéket is készpénzben kell fizetni, nem tartandó fenn. (Kb. 243. sz. jogegységi mgállapodás. — Pod. 1935. évi 1. f. 19.) 231. 102.700/1927. P. M. sz. r. II. 4. §. (1) bek. — I. A csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban a vagyonfelügyelői díjak és kiadások ellen az adósok részéről érvényesített felfolyamodás