Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

44 Közigazgatási jog. város polgármesterének leküldte. (1934. jan. 30, — 2642/1933. K. sz. — 1458. E. H. — Kod. 1934. évi 4. f. 99.) 44. 6000/1931. M. E. sz. r. 24. §. IL pont. — Abban a kérdésben, hogy valaki közsegélyre szorul-e, vagy hogy a közsegélyezés milyen módon és mily mértékben történjék — a m. kir. közigazgatási bíróság előtt nincs helye eljárásnak. (1933. jún. 6. — Kb. 1084/1933. K, sz. — 1469. E. H. — Kod. 1935. évi 1. f. 7.) Társadalombiztosítási ügyek. 45. 1927: XXI. t.-c. 32. §. — E §. (2) bekezdésében említett testi, vagy szellemi fogyatkozás alatt nem csak a szoros értelemben vett ,,fogyatkozás"-t kell érteni, hanem minden oly tartós természetű betegségi állapotot, mely keresőképtelenséget okoz. Kb. Az 1927: XXI. t.c. 32. §. (1) bekezdésének rendelkezése értelmében a biztosított háztartásában eltartott szülő akkor részesül a betegségi biztosításban, mint családtag, ha hatvanadik életévét meghaladta. Az idézett törvényszakasz (2) bekezdése azonban korhatárra való tekintet nélkül megadja az ily családtag biztosítási igényjogosultságát, ha az valamely testi vagy szellemi fogyatkozás következtében keresőképtelen. A bíróság megítélése szerint a keresőképtelenség okául szolgáló testi vagy szellemi fogyatkozás nem csupán a szó szoros értelmében vett „fogyatkozás", azaz testrész hiánya, vagy használhatatlansága (csonkaság, bénaság, nyomorékság), hanem minden olyan tartós természetű betegség (egészségrontás, —• beleértve az ideg- (elme-) betegségeket is), tehát minden olyan betegségi állapot, amely keresőképtelenséget okoz. Hogy a „fogyatkozás" szó itt nem annak szorosabb jelentésében veendő, az kitűnik az idézett törvényszakaszhoz fűzött miniszteri indokolásból. Eszerint ennek a rendelkezésnek az a célja, „hogy a biztosítottaknak ama hozzátartozói, akik az ő eltartásukra utaltak, a nélkülözhetetlen segélyeket megkapják, , ", az pedig nyilvánvaló, hogy ennek a célnak megvalósításánál nem lehet különbséget tenni a keresőképtelenséget előidéző okok között, feltéve, hogy a keresetképtelenség az illető egyén beteg állapotából — azaz akár veleszületett, akár élete folyamán fellépett, s az emberi szervezet bármely részét érintő tartós betegségből (sérülésből, egészségrontásból, az elme- és idegbajokat is ideértve) — származik. Annak a felfogásnak a helyességét, hogy a „fogyatkozás" fogalma itt nem értelmezhető szorosan, bizonyítja az a körülmény is, hogy az idézett törvényes rendelkezés együtt említi a „testi vagy szellemi fogyatkozást", már pedig tudott dolog, hogy a szellemi fogyatkozás nem okvetlenül valamely szervezetbeli hiányosság pl. bizonyos agyvelő- vagy idegrészek hiánya vagy fejletlensége, — hanem az agyvelő — vagy idegrészek beteges elváltozása, egyszóval betegség, sőt esetleg mint más betegség következménye lép fel. Ami pedig a „keresőképtelenségnek" a törvényben értett fogalmát