Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Gondatlan emberölés. (Btk. 290. §.). 389.—391. 161 ból adott be több ízben a gyermek halálát előidéző mákfőzetet, hogy őt könnyebben elalvásra bírja. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir, főügyész a Bp. 385. §-ának 1. b) és c) pontjai alapján semmiségi panaszt jelentett be, amelyet a koronaügyész 2391/1934. számú nyilatkozatában fenntartott. Az egészségrontás bűntettének vádja tekintetében érvényesített ezt a semmiségi panaszt a kir. Kúria úgy a minősítés, mint elévülés kérdésére nézve alaptalannak ismerte fel. A valónak elfogadott tényekből a kir. Kúria sem vonhatta le azt a jogi következtetést, hogy a vádlott a mákfőzetet, amely ártalmas', sőt a körülményekhez képest életveszélyes szernek tekintendő, — azzal a szándékkal adta be időnként pár hónapos gyermekének, hogy annak egészségét megrontsa. Ennek a szándéknak feltevését valószínűtlenné teszi már maga az a viszony is, amely a sértett és a vádlott között fennállott. Egy anya, aki ápolásra szoruló csecsemő gyermekének abból a célból ad be ártalmas szert, hogy azt beteggé tegye, ezzel a tettével nemcsak a gyermekének okoz szenvedést, hanem leginkább önmagának szerez bajt és gondot, miután beteg gyermekét ápolni lesz kénytelen. Az ölési szándék fennforgását pedig a vád sem állítja, mert ez a Btk. 309. §-ában meghatározott bűncselekmény tényálladékából, amelyre a vád alapítva van, ki van zárva. De ellentmond az egészségrontási szándéknak különösen az a valónak elfogadott tény, hogy a vádlott több ízben vitte orvoshoz beteg gyermekét megvizsgálás végett és őt gyógykezeltette. A vádlott, a tényállás szerint, a mákfőzetnek beadását mindig azzal indokolta, hogy a gyermek máskép el nem alszik és ő sem tud miatta aludni és semmi olyan nyilatkozatot nem tett, ami dolosus szándékot árult volna el. Okszerű tehát az alsófokú bíróságoknak az a következtetése, hogy a vádlott a mákfőzetet csupán altlatószernek használta, amint ez a vádlotthoz hasonló társadalimi állású asszonyoknak szokása. Támogatja ezt a következtetést az a valónak elfogadott tény, hogy a bélhurutban szenvedő gyermek sokat sírt s ennek folytán sem maga nem aludt és környezetének éjjeli nyugalmát is zavarta. A tényállás szerint a vádlott naponta csak kisebb adagot tejbe, vagy a tea közé keverve adott be a mákfőzetből gyermekének, amennyit a gyermek elaltatásához szükségesnek vélt. Kétségtelenül helyes azonban az alsófokú bíróságoknak az a jogi megállapítása, hogy vádlottat büntetőjogi gondatlanság terheli amiatt, hogy a mákfőzetet, amely ártalmas, sőt életveszélyessé válható szernek tekintendő, rendszeresen itatta csecsemő gyermekével; holott közönséges gondosság mellett előre kellett látnia, hogy ez a szer, amelynek mérgező hatására őt figyelmeztették is, a beteg gyermeknek gyógyulását akadályozza és ily módon esetleg annak halálát is okozhatja. Helytálló viszont a kir. ítélőtáblának az a jogi megállapítása is, hogy vádlottnak e cselekményére nézve, még ha az a Btk. 290. §-a szerint minősíttetik is, — a három évi elévülési idő bekövetkezett. Döntvénytár. 1935. 11