Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Gondatlanság. — Beszámítást kizáró okok. (Btk. 76., 79. §.) 149 376.-372. ián. — III. Nem helyes a nevelő intézkedés alkalmazása a felnöttkorúvá váló fiatalkorúval szemben. K. A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert nem forog fenn a jogos védelem esete. A panasz alapos. Az irányiadó tényekből ugyanis a kir. Kúria is arra a meggyőződésre jutott, hogy vádlottnak a személye ellen sértett részéről intézett támadás elhárítása céljából a halálos késszúrás alkalmazására nem volt szüksége. A sértett az előzetes szóváltás után puszta kézzel támadt a vádlottra s az, hogy az ebből keletkezett kölcsönös dulakodás és ütlegelés közben a sértett a vádlott szemüvegét leütötte és a vádlottat a hajánál fogva a föld felé nyomni igyekezett, a legtávolabbról sem indokolta a vádlottnak azt a cselekményét, hogy a zsebkését előrántsa és azt mélyen a sértett lágyékába döfje. A sértett jelzett ténykedése folytán ugyanis sem a vádlott testi épségét, sem pedig életét nem fenyegette olyan komoly veszély, amelynek elhárítása végett a vádlottnak a védekezésnek ez életveszélyes módjához kellett volna folyamodnia. A védekezésnek ez a módja nem lévén jogos, nem lehet szó továbbá * jogos védelem határainak menthető túlhágásról sem. Az alsófokú bíróságok tehát tévesen mentették fel a vádlottat a vád alól azon az alapon, hogy a jogos védelem határait megzavarodásból hágta iúl. A kir. Kúria ezért mindkét alsófokú bíróság ítéletét a hivatkozott törvényhelyek alapján megsemmisítette és a vádlott bűnösségét megállapította. Abból a körülményből, hogy a hentesiparos foglalkozású vádlott a sértettet az emberi élet kioltására alkalmas eszközzel testének olyan részén sebezte meg, ahol az erőteljes szúrás rendszerint halálos kimenetelű szokott lenni, a kir. Kúria azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott szándéka a sértett megölésére irányult és ezért a vádlott cselekményében a vádtól eltérőleg a halált okozó testi sértés helyett a szándékos emberölés tényálladékát ismerte fel. Míg az a körülmény, hogy a néh. sértett a vádlottat előzőleg jogtalanul súlyosan bántalmazta és a vádlott e bántalmazás közvetlen hatása alatt határozta el és hajtotta végre a tettet, a cselekménynek a Btk. 281. §-ának második bekezdése szerint való minősítésére szolgáltatott törvényes alapot. Az alkalmazható intézkedések közül a kir. Kúria a hosszabb tartamú fogházbüntetést találta a vádlott jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából célravezetőnek. A vádlott ugyanis időközben felnőttkorúvá válván, vele szemben a nevelőintézkedés már nem épen időszerű. Ellenben a "kellő eréllyel alkalmazott megtorló jellegű intézkedés megfelelőnek mutatkozik arra, hogy a vádlottat az emberi javak legfontosabbikának, az élethez való jognak nagyobb megbecsülésére serkentse és őt az italozástól, mint rosszra vezető alkalomtól hatályosan visszatartsa. (1934. november 21. — B. 31. 4558/1934.)