Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Kísérlet. — Részesség. (Btk. 65., 74., 338., 730. §.) Szándék — 145 gondatlanság. (Btk. 75. §.) 371.—373. tes és a részesek közötti viszony minősítésénél irányadó, de nem alkalmazható a lopás tettese és a lopástól eltérő tényálladékot tartalmazó orgazdaság tettese közötti viszony vizsgálatánál. Az orgazdaság a Btk. elgondolása szerint nem utólagos részesség — mint ezt a régi irodalom tévesen tanította — hanem önálló (sui generis) vagyon elleni bűncselekmény, melynek tényálladéki ismérveit a törvény külön határozta meg s amelyéknek bírói megállapításánál csak ezekre kell figyelemmel lenni. Ebből íolyólag tarthatatlan az az álláspont, hogy az orgazda, aki ismeri az alapcselekmény tettesének, a tolvajnak többszörösen büntetett előéletét, tehát tudja, hogy az általa értékesítés végett átvett ingó dolgok a lopás büntette következtében jutottak a tolvaj kezébe, nem lenne már ezen az alapon az orgazdaság bűntettében marasztalható, hanem csak akkor, ha ő maga is a Btk. 371. §-a értelmében visszaesőnek tekintendő. Megerősíti ezt a felfogást a Btk. 372. §-ának első mondata is, amely öt évig terjedhető fegyházzal bünteti az orgazdát; ha tudta azt a körülményt, amelynek következtében a törvény a tettesre tiz évi fegyháznál súlyosabb büntetést határoz. Ebben a kérdésben tehát a m. kir. Kúria — eltérően a kir. ítélőtáblának a kir. Kúria egy régibb ítéletére (B. IV. 1995/1918. sz.) alapított felfogásától — az elsőbíróság jogi álláspontját tartja helyesnek. Érdemi intézkedésnek azonban nem látta szükségét, mert a kir. ítélőtábla ítéletében a Btk. 370. §-át is felhívta. (1935. április 24. — B. III. 924/1935. sz.) A szándék és a gondatlanság. (Btk, 75. §•) 373„ Btk. 75. §. Büntetőjogi gondatlanság. — A munkások felügyeletével megbízott művezető köteles ügyelni arra, hogy a gépek kezelése körül ne fejlődjék ki olyan gyakorlat, vagy szokás, amely a munkások testi épségét veszélyeztette. K. A másodbíróság ítéletét a vádlott, a bűnösség megállapítása miatt támadta meg, a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított, semmisségi panasszal. A panasz jogi alapja, a gondatlanság hiánya. A m. kir. Kúria a panaszt alaptalannak ítélts azért, mert mint azt az alsóbíróságok helyesen fejtik ki, vádlott gondatlanul járt el akkor, amikor nem ellenőrizte azt, hogy a felügyelete alatt álló munkások, a gépek kezslése körül miképen járnak el. A vádlottnak ugyanis mint művezetőnek, tehát felügyeletre hivatott közegnek a dolog természete szerint arra is ügyelnie kellett, hogy a gépek kezelése körül ne fejlődjék ki olyan gyakorlat, vagy szokás, amely a munkások testi épségét veszélyeztette. A panasz indokaiban felhozott az a körülmény, hogy a vascsövek a gép fogantyújára való feltétele különös jártasságot nem igényelt és megfelelő reátétel méllett veszéllyel nem is járt, a vádlott bűnösségét azért nem zárja ki, mert a mint az éppen a jelen ügy tárgyát képező esetből is kitűnik, a vascső alkalmazása különösen gyakorlatlan munkásnál, amilyen a sértett is volt, lehetett helytelen, ami bizonyára nem fordulhatott volna elő, ha a Döntvénytár. 1935. 10