Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Kísérlet. (Btk. 65., 279., 301., 461. §.). 370.—371. 143 Ez az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. II. A koronaügyész perorvoslata szerint a kir. járásbíróságnak ez az ítélete két okból törvénysértő. 1. Adott esetben a kir, járásbíróság a törvény megsértésével minősítette a vádlott cselekményét könnyű testi sértés vétségének, tehát olyannak, amelynél a tettes szándéka csak testi sértés okozására, de nem ölésre irányult, mert a bírói szabad értékelés körébe tartozik ugyan rendszerint az ölési szándék megállapítása és mint ilyen a jogegységi perorvoslat tárgya rendszerint nem lehet; azonban, midőn — mint a jelen esetben — a testi sértés lőfegyverből, közvetlen közelből (2—3 lépésről) a fejen okoztatik, a használt eszköz és a test azon részének, ahol a sérülés okoztatott, figyelembe vételével az élet mindennapi tapasztalata és az ezt figyelembe vevő, állandó bírói gyakorlat szerint a tettes szándéka — habár csak eshetőlegesen is — a bekövetkezhető halálos eredményt is felöleli, tehát az ölésre is irányul: a kir. járásbíróság a bírói szabad értékelés körét és egyúttal hatáskörét túllépte akkor, amidőn a cselekményt a Btk. 279. §-ban meghatározott szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szerinti kísérlete helyett csak a Btk. 301. §-ban meghatározott könnyű testi sértés vétségének minősítve, a Bpé. 17. §. I. 7. p. értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt járt el. 2. A büntetőparancs és később az ítélet alapjául szolgált adatok szerint M. A. erdöor akkor, amikor D, M. sértettet tettleg bántalmazta, hivatala gyakorlatában volt, cselekménye tehát az állandó bírói gyakorlattal egyező 228. számú elvi határozat szerint csak a Btk. 473. §-ba ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségének a tényálladékát állapítja meg akkor is, ha cselekménye által a sértetten könnyű testi sértést okozott. A Btk. 473. §-ban meghatározott vétség elbírálása pedig az 1897:XXXIV. t.-c. 17. §. 4. pontja szerint a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik. A kir. járásbíróság tehát hatáskörének túllépésével ítélkezett ebben az ügyben akkor is, ha a fentebb 1. pontban említett törvénysértés meg nem állapíttatnék. III. A perorvoslat mindkét irányban alaptalan. ad. 1. A nyomban jogerőre emelkedett ítélet részletes ténymegállapítást nem tartalmazván, a kir. Kúria e tekintetben a csendőri jelentés adataira van utalva, amely szerint pedig úgy a sértett, mint a terhelt a tényállást egybehangzóan aként adták elő, amint az I. alatt előadatott, vagyis, hogy a terhelt puskája elsült annak következtében, hogy a terhelt a puska csövével a sértett fejére ütött. A terhelt ezek szerint nem 2—3 lépésről lőtt a sértett fejére célozva, mint azt a perorvoslat előadja, hanem egyáltalában nem is lőtt, hanem csak ütött a fegyverrel, mely ennek folytán sült el. Ily tényállás mellett pedig szándékos emberölés bűntettének kísérletéről szó sem lehet. ad. 2. De alaptalan a perorvoslat másik indoka is, még pedig azért, mert a vádlott uradalmi erdőőr nem volt közhivatalnok, ő ugyanis, mint egy magán uradalomnak erdőkerülője, ebben a minőségében nem teljesí-