Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

140 Büntetőjog. Büntetőjog és büntető eljárás. I. Anyagi büntetőjog* 1. Az 1878: V. t.-c, a bűntettekről és a vétségekről. Bevezető intézkedések. (Btk. 1—4. §.) 370. Btk. 2., 386. §.; 1932: IX. t.-c. 1. §. — A hitelsértés tényálladékának meghatározására az 1932: IX. t.-c. 1. §-ában használt kifejezések a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából nem teszik a Btk. 386. §-ában meghatározott cselekményt enyhébb jellegűvé az 1932: IX. t.-c. X. §-ában meghatározott hítelsértésnél, mert ,,a hitelezők kielégítésének szándékos meghiúsítása, vagy csorbítása" (1932: IX. t.-c. 1. §.) magában foglalja a „hitelezők megkárosítására irányuló célzatot". (Btk. 386. §.) K. Nem helytálló a kir. törvényszéknek az a jogi álláspontja, hogy a Btk. 2. §-ára figyelemmel az adott esetben annálfogva kellett a Btk. 386. §-át a cselekmény megállapításánál irányadónak venni, mert a Btk. 386. §-a a megkárosításra irányuló szándékot mint tényálladéki elemet a bűncselekmény megállapításához megkívánja, míg az 1932. évi IX. t.-c 1. §-ában ez mint tényálladéki alkatelem nem szerepel; s hogy ehhez képest kellett vizsgálni azt, hogy a vádlottakban a megkárosításra irányuló szándék fennállott-e akkor, amikor a vádbeli ingatlant eladták. A kir. törvényszéknek ez a jogi felfogása — amint ezt a m. kir. Kúria már több ízben is kifejtette, — a Btk. 386. §-ában és a Hs. 1. §-ában leírt tényálladékok általános súlyára, illetőleg a Btk! 2. §-a alapján leendő öszszehasonlítására nézve nem helytálló azért, mert a Btk. 386. §-a és a Hs. 1 §-a habár eltérő kifejezésekkel, de lényegében ugyanazt a törvényhozói gondolatot fejezik ki, t. i. azt, hogy csak a hitelezők követelési jogának szándékos, azaz tudatos és akaratos kijátszása az adós részéről esik az idézett törvényszakaszok egyike vagy másika alá. Kétségtelen úgy a kát törvényszakasz szövegéből, mint az azokra vonatkozó miniszteri indokolásokból, hogy a két tényálladék jogi védelmi tárgya azonos: a hitelezők követelési joga. Az is kétségtelen, hogy a hitelezők követelési jogának csak a szándékos kijátszását kívánta büntetés alá helyezni úgy az egyik, mint a másik törvényszöveg, de míg a régi törvény (Btk. 386, §-a) csak egyes fondorlatos ténykedések felsorolásával (értéktárgyak elrejtése, eltitkolása, elidegenítése, adósságok vagy jogügyletek koholása) — addig az új törvény (Hs. 1, §.) egy általánosabb formulával (a kielégítési alapul szolgáló vagyon jogtalan csökkentése, hozzáférhetetlenné tétele és ezzel a kielégítés meghiúsítása vagy csorbítása). Az a körülmény tehát, hogy az új törvény (Hs. 1. §.) elhagyta a „hitelsérté«"-nek nevezett új tényálladékból a hitelezők megkárosítására irányuló célzatot, mint tényálladéki kelléket, nem jelenti azt, mintha ezzel egészen más, esetleg károsítási célzat nélküli ténykedéseket akart volna büntetés