Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre. Közszolgálati 117 jogviszony. 341—342. !hatóság és végsőfokon a Közigazgatási Bíróság hivatott. (1935. ápr, 29. — 1934. Hb. 96.) 341. 1927: XXL t.-c. 115. §. — Az Országos Társadalombiztosító Intézetnél díjnokí állást betöltő alkalmazottak szolgálati jogviszonya nem magánjogi, hanem közjogi jogviszony. Reájuk az állami hivataloknál alkalmazott díjnokok szolgálati és anyagi helyzetének javításáról szóló 1897: XXIV. t.-c. szabályai az irányadók. Nincsen olyan jogszabály, amely szerint az állami hivataloknál alkalmazott szakdíj noknak az elbocsátásból származó s a felmondási időre járó illetmények iránt támasztott követelése elbírálására akár a rendes bíróság, akár a Közigazgatási Bíróság volna hivatott. (1935. június 17. — 1934. Hb. 75.) 342. 1927: XXL t.-c. 225. §., 1928: XL. t.-c. 179. §. — Volt kerületi munkásbiztosító pénztári szolga özvegyének özvegyi nyugellátás iránt támasztott igénye kérdésében sem a rendes bíróságnak, sem a Közigazgatási Bíróságnak nincsen hatásköre, hanem ez ügyben a közigazgatási hatóságnak (belügyminiszternek) kell eljárnia Hb. A felperes férje B. L. a vodt budapesti ker. munkásbiztosító pénztárnál mint szolga teljesített szolgálatot, s eme szolgálata után még az 1928. évi január hó 1. napját megelőző időben nyugdíjazták. Nyugdíját 1931. évi december hó 31. napján bekövetkezett haláláig élvezte. Az ezt követő időre özvegye ellátási igénnyel lépett fel, amelyet a m. kir. belügyminiszter jogalap nélkülinek nyilvánított, A felperesnek a miniszter érdemi "határozata ellen irányuló panasza tekintetében mind a rendes bíróság, mind a Közigazgatási Bíróság a saját hatáskörét jogerősen leszállító határozatot hozott. Az 1920: I. t.-c. 10. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 4.900/1924. M. E. sz. rendelet a 18. §-ában feljogosította a volt népjóléti és munkaügyi minisztert, hogy az 1924: IV. t.-c. folytán az országos munkásbiztosító pénztári, valamint a kerületi munkásbiztosító pénztári alkalmazottak 1 é ts zám apaszt ás ának módozatait és illetményeit rendelettel szabályozza. E felhatalmazás alapján bocsátotta ki a volt m, kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 132.500/1925. N. M. M. számú rendeletét, amely úgy tekinthető, mint az Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottai nyugdíjintézete szabályzatának a kiegészítése. (Id. rend. 73. §. 1. bek.) Az említett rendelet 82. §-a kimondja, hogy azokra a kérdésekre nézve, amelyek az illetményre és ellátásra igényjogosultakat az említett rendelet alapján megillető illetményekre és ellátásra való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag a pénztárral szemben támasztható követelésekre nézve fölmerülő összes jogviták ügyében a határozat hozatalára — minden más eljárás kizárásával — a pénztár illetékes, amelynek határozata ellen a népjóléti és munkaügyi miniszterhez van panasznak helye. E törvényerejű rendeÜethelynek helyesen nem lehet más értelmet